Az ige hatalma

 
Chicago városban egy hideg, sötét éjszakán beállt egy nagy hóvihar. Egy kisfiú újságot árult a sarkon, az emberek közül néhányan bent, páran kint voltak a hidegben. A kisfiú annyira fázott, hogy meg sem próbált több újságot eladni.

Odament egy rendõrhöz és megkérdezte: „Uram, meg tudná mondani, hogy egy szegény fiú hol találhat meleg helyet, ahol éjszaka elalhat? Tudja, egy dobozban alszom a sarok után mindjárt lefelé a sikátorban, és ez elég hideg lesz számomra. Legyen olyan kedves, segítsen egy meleg helyet találnom éjszakára.”

A rendõr végignézte a kisfiút és ezt mondta: „Menj lefelé az utcában addig a nagy fehér házig és kopogtass be. Amikor ajtót nyitnak, te csak mondd azt, hogy János 3:16 és be fognak engedni.” A kisfiú megtette. Felment a lépcsőn, kopogott az ajtón és egy hölgy válaszolt.

A kisfiú felnézett és ezt mondta: „János 3:16”. A hölgy ezt mondta: „Gyere be fiam.” Bevezette õt és leültette egy megrepedt aljú hintaszékbe a hatalmas régi öreg tûzhely elõtt és õ kiment. A fiú ott ült egy rövid ideig és gondolkodott: János 3:16… Én ezt nem értem, de ez biztosan felmelegít egy átfagyott fiút.

Késõbb visszajött a hölgy és megkérdezte: „Éhes vagy?”. A fiú felelt: „Hát, csak egy kicsit. Jó pár napja nem ettem és találgattam, meddig bírom még valamicske étel nélkül.” A hölgy bevezette õt a konyhába és leültette egy csodálatosabbnál csodálatosabb ételekkel megrakott asztalhoz. A kisfiú csak evett és evett addig, amíg nem bírta tovább. Akkor ezt gondolta magában: János 3:16… Haver, én ezt nem értem, de egy éhes fiút jóllakottá tesz.

A hölgy ezután felvezette õt a lépcsőn a fürdõszobába egy hatalmas fürdõkádhoz tele meleg vízzel. A kisfiú ott maradt és áztatta magát egy ideig. Amíg ezt tette, elgondolkodott: János 3:16… Ezt én nem értem, de egy piszkos fiúból tisztát varázsol. Az az igazság, hogy úgy igazán, még soha nem fürödtem egész életemben. Az egyetlen fürdõm az volt, amikor odaálltam a nagy öreg tûzcsap elé, amikor az kitört.

A hölgy bejött és kivitte õt. Bevezette egy szobába, lefektette egy nagy régi puha ágyba, betakarta a nyakáig, jóéjt puszit adott neki és eloltotta a lámpát. Amíg ott feküdt a sötétben és kinézett az ablakon a lehulló hópelyhekre azon a hideg éjszakán, ezt gondolta magában: János 3:16… Ezt én nem értem, de egy fáradt fiút kipihentté tesz.

A következő reggel a hölgy visszajött és újra levitte a kisfiút ahhoz a nagy asztalhoz, tele ennivalóval.

Miután evett, visszavitte ahhoz a nagy, öreg repedt aljú hintaszékhez a tûzhely elõtt és felemelte a nagy, öreg Bibliát. A hölgy leült a kisfiú elé és belenézett fiatal arcába.

„Érted a János 3:16-ot?” kérdezte szelíden. A kisfiú felelt: „Nem hölgyem, nem értem. Elsõ alkalommal akkor hallottam, amikor a rendõr mondta, hogy ezt mondjam.” A hölgy kinyitotta a Bibliát a János 3:16-nál és elkezdett neki Jézusról beszélni. Ott, a nagy, öreg tûzhely elõtt a kisfiú átadta a szívét és életét az Úr Jézusnak. A kisfiú ott ült és gondolkodott: János 3:16… Ezt nem értem, de egy elveszett fiút megmentetté tesz.

Tudod… bevallom, hogy nem értem, Isten hogyan akarhatta elküldeni az O Fiát, hogy meghaljon értem és Jézus hogyan egyezhetett bele, hogy megtegyen egy ilyen dolgot. Nem értem az Atya és az összes angyal gyötrelmét a mennyben, amint látták Jézust szenvedni és meghalni. Nem értem azt a nagyfokú szeretetet IRÁNTAM, ami Jézust a kereszten tartotta a haláláig. Én nem értem ezt, de egy életet teljes értékûvé tesz.


Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.