Az új év első vasárnapján, január 3-án János evangéliumának előszava kapcsán annak veszélyére hívta fel a hívek figyelmét a Szentatya, hogy mi is könnyen becsukhatjuk ajtónkat Jézus orra előtt, ha nem vagyunk éberek.

A mai liturgia, a karácsony utáni második vasárnapon, Szent János evangéliumának előszavát olvastatja fel velünk, amelyben az áll, hogy „az Ige – vagyis Isten teremtő Szava – testté lett, és közénk jött lakni” (Jn 1,14). Ez a Szó, mely a mennyben, vagyis Isten dimenziójában lakozik, a földre jött, hogy meghallgassuk, és így kézzel foghatóan megismerjük az Atya szeretetét. Isten Igéje nem más, mint az ő egyszülött Fia, aki emberré lett, telve szeretettel és hűséggel (vö. Jn 1,14), maga Jézus.

Az evangélista nem rejti el Isten Fia megtestesülésének drámaiságát: hangsúlyozza, hogy Isten szeretetajándéka az emberek elutasításával találja magát szembe. A Szó a világosság, az emberek mégis a sötétséget választották; a Szó övéi közé jött, de ők nem fogadták be (vö. Jn 1,9–10). Becsukták az ajtót Isten Fia előtt. Ez a gonosz misztériuma, amely a mi életünk ellen is ármánykodik, részünkről pedig éberséget és odafigyelést igényel, hogy ne járjon sikerrel. A Teremtés könyve találó mondattal fejezi ki ezt: a gonosz „leselkedik az ajtó előtt” (vö. Ter 4,7). Jaj nekünk, ha beengedjük; akkor ő csukná be az ajtónkat mindenki más előtt. Mi viszont épp arra kaptunk meghívást, hogy megnyissuk szívünk ajtaját Isten Szava, Jézus előtt, hogy így Isten gyermekeivé váljunk.

Karácsony napján már hallottuk János evangéliumának ezt az ünnepélyes kezdő szövegét, ma a liturgia ismét ezt olvastatja fel velünk. Ez az anyaszentegyház meghívása arra, hogy fogadjuk be az üdvösségnek ezt a Szavát, a világosságnak ezt a misztériumát. Ha befogadjuk, ha befogadjuk Jézust, növekszünk az Úr ismeretében és szeretetében, s megtanulunk olyan irgalmasak lenni, mint ő. Különösképpen az irgalmasság idei szentévében tegyünk meg mindent, hogy az evangélium egyre jobban testet öltsön életünkben! Kerüljünk közelebb az evangéliumhoz, elmélkedjünk rajta, váltsuk valóra mindennapi életünkben – ez a legjobb módja annak, hogy megismerjük Jézust, és elvigyük őt másoknak. Ez minden megkeresztelt ember hivatása és öröme: megmutatni és másoknak adni Jézust, de ehhez meg kell őt ismernünk, és magunkba kell fogadnunk, mint életünk Urát. Ő majd megvéd minket a gonosztól, a sátántól, aki mindig ott ólálkodik az ajtónk előtt, a szívünk előtt, és be akar settenkedni.
Új lelkesedéssel, gyermeki ráhagyatkozással bízzuk magunkat újra Máriára: Jézus anyjának és a mi anyánknak kedves alakját ezekben a napokban a betlehemben látjuk.
***
A Szentatya szavai az úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Szívből köszöntelek mindnyájatokat, római hívek, és zarándokok, akik Olaszországból és más országokból érkeztetek! Köszöntöm a családokat, a társulatokat, a plébániai csoportokat, különösen is a monzambanói csoportot, a Bonate Sottó-i bérmálkozókat, valamint a maleói fiatalokat.

Az új év első vasárnapján szeretném ismét kifejezni jókívánságaimat, az Úr békéjét és jóságát kívánom mindenkinek. Az örömteli és szomorú pillanatokban bízzuk magunkat őrá, ő a mi irgalmasságunk és reményünk! Arra is emlékeztetlek titeket, mi mellett köteleztük el magunkat újévkor, a béke világnapján: „Győzd le a közömbösséget, és szerezd meg a békét!” – Isten kegyelmével képesek leszünk ezt megvalósítani! Emlékeztetlek titeket arra a tanácsomra is, melyet számos alkalommal elmondtam már: mindennap olvassunk el egy szakaszt az evangéliumból, egyetlen bekezdést, hogy jobban megismerjük Jézust, hogy kitárjuk szívünk ajtaját Jézusnak, és így jobban meg tudjuk ismertetni őt másokkal is. Legyen mindig nálatok egy kis evangélium, a zsebetekben, a táskátokban; higgyétek el, hasznunkra lesz! Ne felejtsétek hát el: mindennap olvassunk el egy bekezdést az evangéliumból!

Szép vasárnapot és finom ebédet kívánok nektek! És legyetek oly kedvesek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Vatikáni Sajtóosztály
Fotó: ANSA
Magyar Kurír