„Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.”

Fil 2,3

Ezelőtt néhány hónappal volt egy viszonylag húzós beszélgetésem egy barátnőmmel. Azért mondom, hogy „viszonylag” húzós, mert olyan a kapcsolatunk, hogy mindig elmondhatjuk egymásnak, amit akarunk, aztán léphetünk tovább.

Ezzel együtt, nem volt kellemes.

Azon gyötrődött, hogy valaki a közelben ugyanolyan üzletbe kezdett, amilyen az övé. És minden adott volt ahhoz, hogy ez az illető sikeres legyen, mert jó hírneve, széles támogatottsága volt.

Barátnőm beismerte, hogy fenyegetve érzi magát.

De nemcsak futólag érezte, hanem ebben is élt. Pánik remegett a hangjában, ahogy végighadarta, milyen következményei lehetnek ennek az üzleti felállásnak. Napokig néztem, hogyan küszködik a féltékenység hullámvasútján.

Valahányszor mondott valamit az új üzlettulajdonosról, mindig nagyot sóhajtottam, és a gyomrom összeszorult. Tudtam, hogy mondanom kellene valamit, de nem akartam megbántani amúgy is érzékeny lelkivilágát.

Így aztán egyik délután, mikor telefonon beszélgettünk arról a másik üzletről, megpróbáltam kedvesen, szelíden felsorolni egy csomó érvet az ő vállalkozása mellett. Arról is biztosítottam, hogy mindig mellette állok. Amit ezután mondtam, tudtam, hogy kemény dió lesz: „Hagynod kell, hogy ő ő legyen, te meg legyél te. Mindketten hivatásként élitek meg ezt a munkát. Nem úgy áll a helyzet, hogy vagy te, vagy ő. Ez a szorongás viszont, amit átélsz, tönkre tehet.” Nem hiszem, hogy ezt akarta hallani tőlem, de erre volt szüksége.

Tudom, mert pár évvel korábban nekem is kellett valaki, aki ezt kimondja, mikor hasonló cipőben jártam. Amikor hagytam, hogy valakinek a sikere napokig, sőt hetekig tönkre tegye az életemet. És végtelennek tűnt az idő, ami alatt túl tudtam tenni magam rajta.

Kerek-perec ki kell mondani, hogy kiváló, amit „ő” csinál. Úgy látszik, mintha semmi erőfeszítés nem kellene neki hozzá. Talán még jobban is csinálja. Isten meghívta, kiválasztotta „őt” egy célra.

És ezt tette veled is.

Valamit biztosan megtanultam Istenről: bőven van, miből gazdálkodnia, mikor célokat és lehetőségeket ad. És sosem küzdőtérnek szánja ezeket a célokat, hanem a meghívás biztonságos kikötőjének.

Mondjam meg, hogyan tudhatod biztosan – és mégis alázatosan –, hogy valamit Istenért teszel?

Legyél Jézussal.

Az alázatosság az Ő jelenlétéből fakad az életünkben. Ha Ő jelen van, önbizalmat ad, tudjuk, hogy célja van életünknek, annak, hogy Isten megteremtett. Jelenléte biztonságot sugároz, mikor a lelkünk elbizonytalanodik, sérülékennyé válik. És jelenléte megadja, hogy örülni tudjunk annak a lánynak a szomszédban, akkor is, ha fenyegetve érezzük magunkat.

Kellett nekem ez a mai ige, a Filippi 2,3, hogy felidézze, mennyire fontos Istennek, hogy alázattal fogadjam adottságaimat, tehetségemet, képességeimet, amiket Tőle kaptam. Nem azért kaptam őket, hogy általuk több legyek, jobb legyek, mint a lány a szomszédban. Ez az ige arra késztet, hogy becsüljem, amit ő csinál, még jobban is, mint amit én teszek.

Ez nehéz. Komoly merészség kell ahhoz, hogy elengedjük bizonytalanságunkat, Istenre hagyatkozzunk, legyünk biztosak magunkban, mialatt végignézzük, hogy valaki más valósítja meg a mi álmainkat. De ez lehetséges. Sőt. Áldás és kegyelem jár annak, aki lelkes szurkolója tud lenni Isten leányainak.

A barátnőm, de jómagam is még mindig naponta küzdünk ezekkel az érzésekkel. Még nem tökéletes az alázatos magabiztosságunk. De mindketten igyekszünk félre tenni naponta bizonytalanságainkat, és célirányosan haladni az Isten szerinti siker felé.

Uram, köszönöm, hogy egyedi adottságokkal, képességekkel teremtettél. Segíts örömmel elfogadnom azt a helyet, ahol vagyok, és érezzem ott magam biztonságban. Bocsásd meg, hogy néha irigykedve, vetélkedéssel a szívemben nézek a lányra a szomszédban. Bízom benne, hogy van Nálad bőven cél és terv mindannyiunk számára. Ámen.

Forrás: Encouragement for today,., Nicki Koziarz: You Be You, ww.proverbs31.org, fordítás: www.lelekerosito.hu