„Sanyargatom a testemet és szolgaságba vetem, nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó legyek.” 1Kor 9:27

Mikor elmeséltem egy asszonynak, akivel találkoztam, hogyan jutott ki a családom a 95000 dolláros adósság satujából, zavarba ejtett a kérdésével. „Gratulálok, hogy képesek voltatok rá” - mondta. „De tényleg azt hiszed, hogy az emberek hajlandók ekkora áldozatra, hogy megszabaduljanak az adósságuktól?”

Elismertem, hogy mások nevében nem tudok válaszolni. Én csak azt tudom elmondani, amit mi tettünk, s ami nálunk bevált. Szerinte az emberek egyszerűbb, könnyebb megoldást keresnek, mint a miénk, ami négy és fél évnyi megfeszített munkát jelentett. Valószínű, igaza van.

Néhány nap múlva, napi futásom első mérföldével küzdve eszembe jutott a fenti kérdés, és összehasonlítottam azzal, milyen nehezemre esett aznap reggel felkötni a futócipőt. Nem volt kedvem futni. Nem akartam abbahagyni azt, amivel épp foglalkoztam, nem akartam időt vesztegetni a futásra. Nem volt kedvem a kemény munkához. Felötlött bennem a „sanyargatom a testemet” kifejezés. Míg a lábam sajgott, az izmaim megfeszültek, a szívem enyhülésért sikoltott, megértettem, mire gondolt Pál, mikor azt a mondatot írta.

Futás közben végiggondoltam, mi minden van még az életben, amit érdemes megcsinálni, de „a test sanyargatásával” jár, hogy elvégezzük. Néha fizikailag sanyargatjuk a testünket. Az, hogy vigyázunk magunkra, sportolunk, egészséges ételek mellett döntünk, áldozatot és néha kemény munkát követel.

Máskor érzelmileg sanyargatjuk magunkat. Amikor szavakkal és magatartásunkkal megadjuk a tiszteletet férjünknek, szüleinknek, bizony gyakran megalázkodással jár, ami ellen erősen tiltakozik a testünk.

Megint máskor lelkileg kell sanyargatnunk a testünket. Rájöttem, hogy nem elég csak mondani, hogy szoros kapcsolatot akarok Istennel. „Sanyargatnom kell testemet”, hogy megtaláljam Őt. Például reggel, bár a testem még aludni szeretne, korán felkelek, hogy a napot Istennel töltött csendben indíthassam. És hiába mondom, hogy az Ő Igéje szerint akarok élni, ha nem szánok időt a tanulmányozására, ha nem sanyargatom a testem azzal, hogy legyőzöm a vágyat a TV előtti vegetálásra, és kinyitom a Bibliámat.

Rájöttem, hogy a legtöbb dolog az életben, amit érdemes megcsinálni, nem megy könnyen. A testem viszont, a lusta, engedetlen, ronda testem egyfolytában lazítani akar. Néha, bevallom, ő győz. De arra is rájöttem, hogy ha sikerül erőt vennem magamon, és „sanyargatom a testem”, utólag mindig örömmel tölt el, hogy megtettem.

Talán most is van valami, amit Isten elvár tőled, s ami a tested „sanyargatásával” járna. Ellenállsz, nehéz erőt venned magadon. Fogadd el a tanácsot valakitől, aki pontosan tudja, mit érzel: szánj időt rá, add át testedet, szívedet, elmédet az előtted álló feladatnak. Erőfeszítésed túloldalán megújult élet vár rád.

Uram, tudom, hogy a helyes út általában nem a könnyebbik út. Segíts, hogy a Te utadat kövessem a magamé helyett. Segíts, hogy végrehajtsam a szükséges változásokat az életemben. És add, hogy érezzem minden lépésnél a Te irányításodat és bátorításodat. Ámen.