„Az embertől van a terv a szívben, de az Úrtól jön, hogy mit mondjon a nyelv.” Péld 16,1

Néhány éve egy közeli barátnőmért imádkoztam. Hozott néhány rossz döntést, ami magánéleti krízist okozott nála. Akár minden összeomolhatott, ami fontos volt neki. Imádkozás közben kértem Istent, mutassa meg, mit tehetek érte. Isten segítségét kértem, de egyfolytában törtem a fejemet, mit tehetnék.

Adhatok bölcs tanácsokat. Felajánlhatom támogatásomat. Bátorságot öntenék bele, hogy képes legyen végigcsinálni. Irányíthatom a krízisen átvezető úton.

Ám imádkozás közben váratlan válasz érkezett a szívembe.

Ez nem a te feladatod.

Meglepődtem. Helyesnek tűnt, hogy bölcs tanácsokkal segítsek barátnőmnek megtervezni a teendőket. Megmutassam neki a következő lépést.

De Isten nem ezt várta tőlem az adott helyzetben. Ahogy múltak a hetek, az az érzésem támadt, hogy tiltóvonal társult a hitemhez. Mintha Isten meghúzott volna krétával egy vonalat a lábam előtt: eddig és ne tovább. Ami a krétavonalon belül volt, azt megtehettem. Imádkozhattam. Jelen lehettem az életében. Szerethettem.

De ami a krétavonalon túl esett, az vagy barátnőm, vagy Isten feladata volt.

Évek múltán megértettem a tiltóvonalas hit jelentőségét. Más helyzetekben is eszembe idézte Isten. Nem könnyű, de tanultam belőle.

Mai alapigénkben egy bölcs mondást találunk arra az esetre, amikor tervezgetünk, főleg ha terveink valaki másra vonatkoznak.

Ezt mondja a Példabeszédek 16,1: „Az embertől van a terv a szívben, de az Úrtól jön, hogy mit mondjon a nyelv.”

Az én tervem az volt, hogy megmentem a barátnőmet, mert szerettem őt. A tiltóvonal felhívta figyelmemet, hogy Isten nálam is jobban szereti.

Az én tervem az volt, hogy bölcs tanácsokat adok, és bőséggel adom őket. A tiltóvonalas hit visszatartott a jóakaró szavaktól, mert az Úrnak valami más mondanivalója volt.

Az én tervem, még ha így nem is fogalmazódott meg, az volt, hogy megoldjam a helyzetet, enyhítsem a következményeket. A tiltóvonalas hit megértette velem, hogy Isten a saját munkáját akarta végezni benne és érte, hogy megerősítse bizalmát Istenben, mialatt végigéli a nehéz időket.

Eleinte nem volt könnyű megélni a tiltóvonalas hitet. Számtalanszor voltak már a nyelvemen a már-már kibukkanó szavak, de megláttam a krétavonalat magam előtt.

Egy nap aztán felhívott, és ezt mondta: „Köszönöm, hogy meghallgattál. Rengeteget jelentettek a szavaid. Sok bölcsesség volt bennük.”

Elmosolyodtam, mert egyetlen tanácsot sem adtam neki, szavaimban sosem voltak ötletek, tervek, megoldási javaslatok, csak egyszerűen közöltem, hogy imádkozom érte, és szeretem.

Viszont ő és Isten naponta beszéltek egymással, és Isten hihetetlen dolgokat művelt a lelkében. Nem volt könnyű út, nem maradtak el a következmények, de az egész folyamat változást idézett elő barátnőm lelkében.

A Péld 17,17a mondja: „Az okos ember takarékoskodik beszédével”.

De nem csak a barátnőm változott meg a tiltóvonalas hit hatására. Én is sokat tanultam.

A bölcsesség nem a mi terveinkben, a mi szavainkban van. A bölcsesség abban áll, ha hagyjuk, hogy Istené legyen az első és utolsó szó.

Mennyei Atyám! Ösztönösen felpörög az agyam, és tervezem a megoldásokat, különösen, ha olyasvalaki hoz rossz döntéseket, aki közel áll hozzám. Figyelmeztess, Uram, a fehér krétavonalra a lábam előtt. Jelezd mindig, ha túllépek saját megbízatásomon. Segíts, hogy bízzam Benned, és hagyjam, hogy Te dolgozz az illető lelkében és életében. Jézus nevében, Ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/chalk-line-faith; fordítás:eszmelkedesek.blogspot,