Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami szívben van.1 Sámuel 16,7c

Néha még azt se... Hiszen hányszor megesik, hogy az ember nem lát az "orránál tovább" vagy hogy "nem látja a fától az erdőt". Ilyenek vagyunk, mást látunk, mint a valóság. Megdöbbentő az a negyvenéves nők között végzett reprezentatív felmérés, mely szerint az "élet értelméről" a megkérdezettek közel nyolcvan (!) százaléka még soha nem gondolkodott el... (Csak gyanítom, ha férfiakat is megkérdeztek volna, náluk még rosszabb "eredmény" született volna.)Túl az "élet delén" nemcsak alapvető kérdés átgondolni "Miért is vagyok ebben a világban?", de egyben lehetőség a megújulásra.

Mi lehet ennek az oka? Mindenekelőtt az, hogy nem nézünk még a horizontig sem. A természetben vagy annak közelében élő ember mindig is a Nap járása után tájékozódott. Manapság a számítógép processzorainak rezgése határoz meg mindent - az elektronika rideg törvényeinél már csak a törvénytelenné vált ember a könyörtelenebb. Szabad-e életeket, országok és nemzetek boldogságát mikroökonómiai és makroökonómiai mutatóknak, banki uzsorakamatoknak alárni? Egyesek szerint a szabadság nevében - szabad. De ha csak a láthatókra, a megszámolhatóra, a megehetőre, s megihatóra nézünk, s csak ezekkel a dolgokkal számolunk, akkor az élet valóságát sosem látjuk meg.

S hol van az élet valósága? Ott, ahol az emberek beengedik a szívükbe az Istent. Ahol van idő az Istenre. Családi asztalnál, baráti összejevetelen, akár egy pohár bor mellett is... Noének az ÚRIsten nem azért adta a szőlő termését, hogy megfeledkezzen önmagáról - ő mégis megfeledkezett, s lám ma is sok ilyen Noé él közöttünk - de ugye nem kell azt hangsúlyozni, hogy úgy is lehet beszélni az Istenről, hogy ki sem ejtjük szánkon a nevét, s mégis mindenki tudja és érzi, hogy Róla van szó. Ilyen pillanatokban a gyermekeinknek elmondott élettapasztalásaink, a gonddal-bajjal küzdő barátnak és szomszédnak elmondott biztató szó csodákat tesz... a szó teremtő hatalom! Isten látható és láthatatlan világokat teremtett általa, s mi is építhetünk vagy rombolhatunk vele - világokat. Felemelhetünk vele valakit vagy el-, s letaszíthatjuk! Ha nem lenne a szónak hatalma, akkor most nem olvasnánk e sorokat, de akkor még a politikusok is éhen halnának... Hogy mennyire isteni eredetű a szó, jelzi ezt az is, hogy a manapság a jelentéstartalmában megfakult, s meggyötört, oly sokszor hiteltelen emberek ajkán kivirágzó szó is hat...

Az Isten a szíveket nézi, mert ott a szavaknak már nincs jelentősége, csakis az érzéseknek. A szív az hely, ahol - ha akarjuk - csak mi magunk lehetünk. Lehet az nekünk várunk és erődítményünk, ahová senkinek nincs belépése, csak nekünk, de lehet az kápolna vagy Istenig emelkedő katedrális is, amibe beleférhet akár az egész világ...

Ima

Uram! Oly sok hiábavalósággal van tele a szívem, pedig csak egyet szeretnék, békességet Tebenned. Tisztítsd meg szívemet, hogy lelkem megszabaduljon minden terhétől! Ámen