„Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Péld 3,6

Nemrég körbe kérdeztem az embereket Facebook-on és Twitteren: Szerintetek mi az elsődleges oka, hogy az emberek olyan nehezen tudnak döntést hozni?

A válaszok túlnyomó többsége valamilyen félelemre utalt:

- félelem az ismeretlentől

- félelem a tévedéstől

- félelem a bántástól

- félelem mások véleményétől

- félelem a visszautasítástól

- félelem attól, hogy valami jobbtól esik el

- félelem a helytelen döntéstől.

Megértem ezeket a félelmeket. Én is küzdök velük. És egy kis birkózás a félelemmel nem is árt. Segít, hogy elkerüljük a rossz döntéseket. Például, mivel a gyermekeim félnek mozgásszabadságuk korlátozásától, mindig betartják a hazajövetelek időpontját.

Az ilyen birkózás a félelemmel jót tesz. De előfordul, hogy annyira hatalmába kerít döntéshelyzetben a félelem, hogy teljesen lebénulok, nem tudok továbblépni.

Épp valamilyen meghozandó döntés előtt állsz, és úgy érzed, a bizonytalanság gúzsba köt?

Én sokszor lecövekelek, mert egyre csak a lehetséges következményeket elemzem, és keresem a tökéletes megoldást. És ha nem sikerül rájönnöm, melyik a tökéletes, akkor úgy érzem, nem tudok mozdulni.

De ma már nem maradok ott, mert valamit megtanultam: tökéletes döntés nem létezik.

A tökéletesség illúzió.

Vannak jó döntések és rossz döntések? Hát persze. De életem mostani szakaszában már ritkán esem bele a jó vagy rossz döntés vermébe. Inkább azon kapom magam, hogy két jó döntés közül keresem a tökéletest.

Hagyjam, hogy a lányaim tánciskolába járjanak, és ezzel elmaradjon aznap a közös családi vacsora? Vagy mondjak nekik nemet, mert a családi vacsorák fontosabbak? Íme két jó dolog, amik között dönteni kell.

Hagyjam, hogy a lányom összejöjjön azzal a 20 éves sráccal a gyülekezetből, vagy maradjon a barátság szintjén a kapcsolatuk? Mindkettő jó dolog.

Melyik a jobb?

A missziós útra menjek el, vagy a házasságról szóló konferencián tartsak előadást? Mind a kettő jó.

Hagyjam ott a mostani munkámat, és vágjak bele abba a szolgálatba, amiről olyan régóta álmodozom, vagy inkább vigyek szolgálati lelkületet a meglévő munkámba? Két jó dolog.

A két jó közti választás napi szinten zajlik. De megsúgom neked, mialatt a tökéletes megoldást keresed: nincs olyan döntés, ami végül minden szempontból tökéletesnek bizonyul.

Addig, amíg Isten kedvére való döntést szeretnél hozni, nem tudsz hibázni, nem lesz a döntésed teljesen téves. És egyik sem lesz teljesen bámulatos.

Minden döntés a kettő keveréke.

Más szavakkal mondva, mivel nincs tökéletes döntés, nem kell lebénítson a félelem, hogy nem fogom az épp legjobb megoldást választani.

Még egyszer: Isten kedvében akarok járni ezzel a döntésemmel. Alapigénk, a Példabeszédek Könyve 3,6 azzal biztat, hogy ha mindenben Istent tartom szem előtt, akkor Ő egyengetni fogja az utamat. Bizalmamat azzal akarom bizonyítani, hogy meghozom az épp aktuális döntésemet: elfogadom, hogy semmi sem lesz mindenestül tökéletes.

Nincs tökéletes állás.

Nincs tökéletes iskola.

Nincs tökéletes házastárs.

Nincs tökéletes egyház/gyülekezet.

Nincs tökéletes módja a gyermeknevelésnek.

Nincs tökéletes döntés.

Ezekben mind lesz annyi tökéletlenség, hogy a jó és rossz valamilyen arányú keveréke legyen valamennyi.

Egy dolog biztos: az én tökéletlenségeim sosem múlják fölül Isten ígéreteit. Isten ígéretei nem attól függnek, hogy én jó döntést hozok, hanem attól, hogy Ő hogyan tud jót kihozni belőle.

Uram, bizalmam Benned nagyobb, mint félelmem a rossz döntéstől. Minden bizonytalanságomat leteszem most a Te kezedbe. Jézus nevében, Ámen.

(Lysa TerKeurst: There Is No Such Thing as a Perfect Decision, Encouragement for today,  www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,