Egy fiatal keresztény előadóművészt, Christina Grimmie-t lelőtték, miközben a rajongóival találkozott Orlandóban. Néhány hírügynökség megemlítette, hogy a hatóságok szerint a merénylő számítógépét és internetes hozzászólásait megvizsgálva, a gyilkosban mély gyűlölet élt a kereszténységgel szemben. Valószínűsítik, hogy a merényletet azért követte el, mert Christina nyíltan felvállalta és képviselte hitét.

A másik esemény nagy publicitást kapott: több mint ötven ember meghalt, és ugyanennyi megsebesült egy orlandói éjszakai bárban. A bizonyítékok szerint a merénylet az Iszlám Államhoz köthető, a gyilkosság pedig egy homoszexuális klubban történt.

Ha félresöpörjük a részleteket, akkor gyászoló családokkal találkozunk. Ebben a pillanatban is egy édesanya éppen keservesen zokogva siratja fiát vagy lányát. Rengeteg féle vélemény hangzik el az incidens kapcsán, de ezek a mondatok egyáltalán nem enyhítik a gyászolók fájdalmát, akik nagyon sok mindent megadnának azért, hogy a szeretett családtagjukat még egyszer magukhoz ölelhessék.

Mindkettő borzalmas esemény mögött az a tény feszül, hogy mi, emberek, képtelenek vagyunk olyanokat igazán szeretni, akik mások, mint mi.

Ez engem, Krisztus követőjét, arra késztet, hogy forduljak Hozzá a válaszokért.

Jézus szeretetről szóló kijelentései kemény kérdéseket vetnek fel bennem. A válaszok nincsenek mindig az ínyemre, de kaput nyitnak az őszinte önvizsgálathoz és egy mélyebbre ható gondolati átformálódáshoz…

A következő kérdéseket nem csak a keresztényeknek érdemes feltenniük, hanem mindenkinek hasznos az átgondolásuk:

- Leginkább olyan emberek társaságát keresem, akik úgy gondolkodnak, cselekednek és hisznek, mint én?

- Azt hangoztatom, hogy szeretem a másként gondolkodó embereket, de sohasem látom őket vendégül az otthonomban?

- A szeretetet helyezem-e előtérbe, vagy inkább ítélkezem?

- Mielőtt mások bűneit emelem ki, tudatosítom-e magamban, hogy én magam is bűnös vagyok, és kegyelemre szorulok?

- Tőlem különböző emberekre, akik mások mint én, a származásuk, hátterük, etnikumuk, kultúrájuk, vallási meggyőződésük, vagy bármi más miatt, - akik gondolkodását, életútját nem igazán ismerem, - megvetéssel gondolok-e? 

Charles Lee így fogalmaz: "Jézus szeretetét és emberekért végzett szolgálatát soha sem egy norma határozta meg. Sőt, azt láthatjuk, ha megkülönböztetett figyelemben részesített valakit, akkor az az ember megvetettet, háttérbe szorított, vagy lenézett volt."

Talán a félelmed gátol abban, hogy szeretni tudj egy tőled különböző embert (függetlenül attól, hogy a mássága mit jelent). Talán attól tartasz, hogy elvtelenné válsz, szereteted megnyilvánulása azt képviseli, hogy egyetértesz a bűnével, vagy elnézed azt. Isten országa azonban nem így működik. Isten szeretetének ereje van, hiszen, ez késztette Jézust, hogy odahajoljon az utca emberéhez. Jézus az Atyát képviselte minden cselekedetével.

Nem olyan régen, egy igehirdetés alkalmával a pásztor feltett egy kérdést, mely hetekig nem hagyott nyugodni:

Mi lesz akkor, ha az életem végén csak azokat szerettem, akik viszontszerettek engem?

Ez a kérdés foglalkoztat ismét a mai napon….

(Suzanne Eller, Dow e really love people who are different form us? http://lifelettercafe.com