„Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény.”

Mt 17,1-2

Emlékszem, milyen volt, mikor fiatal koromban összetört a szívem. Még ma is belém nyilall a fájdalom, ha az enyémhez hasonló történetet hallok.

Emlékszem, hányszor megkérdeztem Istent: Mondd, Uram, miért? Miért nem jó ő nekem? Miért kell most szakítanunk?

Isten egyértelművé tette, hogy választanom kell, és én Őt választottam. Fiatal szívem engedelmeskedett, de nem adta meg könnyen magát. Akkor még Istennel való utam elején jártam, nem ismertem az engedelmesség áldásait. De engedelmeskedtem, és reméltem, hogy Isten tudja, mit tesz.

A szakításokon, megtört szíveken át Isten egy új helyre vezet, ahol olyan oldalát tudja megmutatni, amit addig nem láttam. Ki kellett lépnem egy fiú szerelméből, hogy belépjek az Ő „szerelmébe”.

Félrevezetett szívem azt sugallta, hogy attól vagyok valaki, ha tartozom valakihez. Isten üzenete más volt. Helyváltoztatásra késztetett, hogy megismerjem az Igaz Szeretetet.

Jézus meg kellett, hogy változtassa a helyzetemet, hogy más látószögből lássak.

Irántam való nagy szeretetből Jézus nem hagyta, hogy azon a helyen maradjak, ahol teljes függésben élek egy másik ember szeretetétől. Inkább átköltöztetett egy magányos helyre, ahol át tudta alakítani a szeretetről alkotott képem.

Úgy tűnik, Istennek gyakran kell megváltoztatnia az emberek helyzetét, hogy új szemszögből lássák a dolgokat. Mai alapigénkben Jézus valami többet akart megmutatni három tanítványának, ezért felvezette őket egy magas hegyre. Oda, ahol távol vannak mindenki mástól. Egy nehezen megközelíthető helyre. Ám ezen a helyen meg fogja változtatni látószögüket. Itt, a szemük előtt, Jézus arca ragyogni kezdett, mint a nap, és hallották az Atya szózatát: „Ez az én Fiam” (Mt 17,5a).

Mikor a tanítványok új helyre kerültek, lehetővé vált, hogy Jézust új perspektívából lássák. És talán önmagukat is.

Nem az a szakítás volt az egyetlen alkalom, amikor Isten új helyre vezetett, hogy megváltoztassa a perspektívát, ahonnan nézem az életet. Költözések, állásváltások, az emberek életében és szívében betöltött szerepem – a helyem mindegyre változik. Minden változás lehetőséget ad Istennek, hogy a látószögemet is megváltoztassa. Mint a tanítványok, én is új szögből láthatom Őt: Gondviselőként, Gyógyítóként, Igaz Szerelmesemként.

Van-e az életednek olyan területe, ahol épp most változik a helyzeted? Talán anyaszerepedben vagy egy új munkahelyen, otthon vagy a hivatásodban. Ezen az új helyen szerető Atyád meg akarja mutatni az Ő látószögéből, kicsoda Ő, és mit akar véghezvinni benned és általad. Lépj túl a változás fájdalmán, nyisd meg a szíved, és kérd Istent, változtassa meg látószögedet, hogy észrevedd Őt ezen az új helyen.

Uram, a változás gyakran fájdalmas, és amit én szeretnék, nem mindig a legjobb nekem. Lágyítsd meg a szívemet, hogy túl tudjak nézni a fájdalmon, és lássam meg szeretetedet irántam. Add, hogy a Te látószögedből nézzem az életet.  Ámen.