„Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.” Jer 29,11

A „hosszantűrés” nem tartozik kedvenc fogalmaim közé. Azt jelenti, hogy türelemmel viseljük a gondokat, bajokat. Én viszont nem akarok semmilyen bajt, s főleg nem hosszan tartó, gondterhes időket.

Mai szentírási szakaszunk bátorítást nyújt, amikor úgy érezzük, nem bírjuk tovább.

A Jeremiás 29-ben azt olvassuk, hogy a próféta közli Izrael gyermekeivel, hogy hetven évig fogságban lesznek Babilonban. Gondolj bele, milyen hosszú hetven év! Ha hetven év börtönre ítélnének mától, legtöbben valószínű a börtönben hunynánk el. Hetven év hihetetlenül hosszú időnek tűnik, borzasztó igazságtalannak és keménynek. Egy egész, nyomorúságban töltött, reménytelen élet.

De lám mit mond Isten Izrael népének: „Majd ha elmúlik a Babilonnak adott hetven esztendő, meglátogatlak titeket, és teljesítem nektek azt az ígéretemet, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre” (Jer 29,10)

Ez a háttere azoknak az ismerős, csodálatos ígéreteknek, melyekbe annyira szeretek kapaszkodni:

„Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek. Ha majd segítségül hívtok és könyörögve hozzám jöttök: meghallgatlak titeket. Ha kerestek, megtaláltok, föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek. Megengedem majd, hogy megtaláljatok – mondja az Úr” (Jer 29,11-14a).

Isten biztosítja népét, hogy róluk szóló gondolatai és szándékai szilárdak. Terve jóllétükre vonatkozik, nem arra, hogy bajt hozzon rájuk. Biztos és határozott ígérete újjáépítésről szól.

De azt is megmondja, mit kell tenniük, mialatt várják az ígéret beteljesülését. Segítségül kell hívniuk, teljes szívükből keresniük kell Őt.

Ha keressük, meglátjuk Istent. Nem testi formában, hanem működésében, és egyre jobban látni fogjuk, amit ő lát. Növekedik a bizalom. Ha bízni akarunk Benne, egyre többet megmutat szándékaiból, egyre inkább megengedi, hogy az Ő szemszögéből lássuk a történéseket.

Ha Rá akarunk találni az adott helyzetben, körülményekben, ha az Ő szemével akarjuk látni mindezt, keressük Istent, működésének jeleit, kutassuk Igéjét. Így fogunk rátalálni reményre jogosító, jövőre vonatkozó jó tervére és ígéreteire.

Ha nehezen elviselhető, nagyon elkeserítő helyzetben találjuk magunkat, bármiben, amit nem akartunk megtapasztalni, könnyen esünk abba a tévedésbe, hogy úgy gondoljuk, Isten jó tervei nem vonatkoznak ránk. Úgy érezhetjük, jó terve megrepedezett, s mi kicsúsztunk a repedéseken át.

De a valóság az, hogy Isten közelebb van hozzánk, mint gondolnák. Látja azt, amit mi nem látunk, tudja azt, amit mi nem tudunk. Onnan, ahol van, mindent lát: a múltat, a jelent, a jövőt, minket is fogantatásunk pillanatától majdani utolsó leheletünkig, és még azon is túl, lát minket az örökkévalóságban. Kijelentette, hogy Ő a Szabadítónk. Ő az, aki fenn akar, és fenn fog tartani. És ha valaki, hát Ő képes arra, hogy keresztülvigye terveit (Iz 46,3-11).

Mindez igaz volt az izraelitákra, és igaz ránk is.

A hetven éves fogság valóság lett az izraeliták számára. De mialatt fogságban voltak, egyre bontakozott Isten rájuk vonatkozó ígéretének beteljesülése, hogy tervei a békére irányulnak, és nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szán nekik.

Ne lépj túl azonnal az utolsó mondaton. Isten rád vonatkozó ígéreteinek beteljesülése is zajlik. Akkor is, ha még semmi jónak nem látod jelét az életedben. Ne feledd: a „még nem” nem azonos azzal, hogy „sohasem”.

Kiáltsunk hát az Úrhoz a szenvedések idején. Keressük Őt, s kérjük segítségét, hogy amikor bizonytalannak látszik az események kibontakozása, tudjuk a helyzetet olyan szűrőn át látni, mely Isten kilétének bizonyosságából szövődik. S akkor hosszantűrésünk már nem tűnik olyan hosszúnak és fájdalmasnak, hiszen tudjuk, hogy Isten szenvedésünk minden egyes percét valami jóra használja.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy emlékeztettél, hogy a várakozás közben bízhatom Benned. Köszönöm, hogy jelen vagy ezekben a percekben is. Tudom, hogy át fogsz vinni rajta, és Rád bízhatom magam. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: Surviving our Seasons of Sufferin