május 12.
TÜZES KEMENCE
"Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk,
ki tud minket szabadítani az égõ tüzes kemencébõl..." Dániel 3,17
Nézd
Nabukodonozort, a zsarnokot, aki vagy! Amikor bevádolják a három férfit: "nem
becsülnek téged, oh király", haragra gerjed. Ha észreveszed, hogy nem becsülnek
a gyermekeid, hangosabbra fogod a sípot és dudát. Ha meghallod, hogy valaki
mondott rólad valamit, már nem szereted, tele vagy felé ítélettel. Ha valaki nem
becsül, felhevíted magad. Nabukodonozor arca elváltozott. A mienk is elváltozik
azonnal. A király túlfûttette a kemencét. Hányszor fûtötted túl magad? Tudod,
hogy az egész már nem józan dolog, és mégis fokozod, hétszerte tüzesebbre fûtöd
a kemencét. Ha látom, hogy nincs hatása a szavamnak, ész nélkül dobálom a tûzre
a fát. Minden határon túlmegyek. És ennek már nincs ereje. Az Úr megtanított,
hogy ne fûtsem a kemencét, akkor Õ sem fûti. Az ítélet csak akkor ítélet, ha Õ
mondja. Amit én mondok, nevetségessé válik. A király hiába fûttette túl a
kemencét, az a három férfi égett meg, akik a többieket bedobták. Az embernek
nagyon sokszor a saját tekintélye, tisztessé ge ég el. Amikor Nabukodonozor
befûtteti a kemencét, megdöbbentõ dolog történik vele. A 2,47-ben azt mondta
Dánielnek: "Bizonnyal a ti Istenetek, Õ az isteneknek Istene, és a királyoknak
ura." Röviddel utána azt kérdezi: "És kicsoda az az Isten, aki kiszabadítson
titeket az én kezeimbõl?" Még az Istent is ki meri hívni. Átéli a csodát, és
mégsem segít rajta. Látta a három férfit az égõ tüzes kemencében, sõt a
negyediket is. Látta õket kijönni is. Mégis ugyanaz marad, aki addig volt.
Vigyázz, ne hordozd magadban tovább az óemberi
indulatokat.
Kapcsolódó bejegyzések:
Az odaszánt értelem.
Az odaszánt szív.
Az odaszánt fül.
Diotrefesz.