„Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel…” Péld 24,16

Mindig csodáltam azokat az embereket, akik nem félnek a bukástól. Azokról beszélek, akik nem is gondolnak rá, amikor valamibe belevágnak; akik csak egy újabb leküzdendő akadálynak tekintik saját kudarcukat.

Én nagyon haragszom magamra mindig, amikor nem úgy viselkedem, ahogy Isten elvárja tőlem, vagy ahogy én elvárom magamtól. Legutóbb is, amikor csalódást okoztam édesanyámnak, türelmetlen voltam a férjemmel, vagy rákiabáltam egyik gyermekemre. Az a belső hang (tudod, amelyik sosem enged el) hamar figyelmeztet, milyen rosszul viselkedtem, mennyire nem ütöttem meg a mércét aznap.

A legnagyobb bukás az, ha a hibáink, vétkeink, tönkrement kapcsolataink meggyőznek, hogy nem érdemes újrakezdeni.

Talán veled is előfordult már, hogy hagytad, taposson sárba a bűntudat, kötözzön meg, verjen bilincsbe a lelkiismeret-furdalás. Abból a felmérésből, amit a Confident Heart (Magabiztos szív) című könyvemmel összefüggésben készítettem 1200 nő bevonásával, kiderült, hogy legtöbbször két dolog - múltbeli elbukásaink és a félelem az újabb kudarctól - okozza, hogy nem tudunk bízni önmagunkban.

Mai alapigénk szerint nem kéne így lennie. Ez az ige segített nekem elengedni a bánkódást, a bűntudatot, a félelmet és a szégyent, amik eddig súlyosan nehezedtek rám, és fogva tartottak.

Olvasd el figyelmesen: "ha elesik is az igaz…". Igen, elesik az is, aki már megigazult Krisztusban, aki részesült a megváltás ajándékában. De nem kell lenn maradnia. Ahelyett, hogy feladnánk, Jézus erőt ad, hogy fölkeljünk.

Felkelés közben bocsánatot kérhetünk. Felkelés közben újra próbálkozhatunk: gyermekeinkkel, a munkahelyünkön, a házasságunkban, szolgálatunkban megpróbálhatjuk helyrehozni a hibát. Mert bízhatunk abban, hogy bár elestünk, Isten segít felállni újból.

Figyeld, mit ígér Isten a 37. zsoltár 23-24. versében (mialatt olvasod, képzeld a nevedet a pontok helyére): „Az Úr irányítja … lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is …, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja.”

Miután újra felálltál, jobban hasonlítasz ahhoz a magabiztos emberhez, akinek Isten tervezett, mert az elesés és felállás erősebbé és jobbá tehet, ha Isten segítségét kéred. Az elesés után talán többre vagy képes, mint hitted, új lehetőségeket találsz, ha a régi nem működik.

Igen, az elbukás lehet fájdalmas, de jótékony is egyben.

Az elbukás bölcsességet ad, ha kérjük, érettebbé tesz, ha tanulunk belőle.

Azt hiszem, Isten arra akar tanítani, hogy az ő követése nem azt jelenti, hogy elkerüljük a buktatókat, és tökéletesek vagyunk. Azt jelenti inkább, hogy elismerjük gyengeségünket, és az Ő tökéletes szeretetére és bennünk működő erejére bízzuk magunkat.

Igen, elő fog fordulni ezután is, hogy nem úgy viselkedünk, ahogy szeretnénk. Ám minden alkalommal, amikor elbukunk, egyre hasonlóbbá válunk ahhoz, amilyennek lennünk kéne - ha Isten kezébe kapaszkodva állunk fel.

Uram, hálás vagyok kegyelmedért, ami újra eszembe juttatja, hogy nem esnek ítélet alá, akik Jézus Krisztusban vannak. Te határozod meg lépteimet, Uram, ezért hiszem, hogy akkor is gyönyörködsz bennem, amikor elbukom vagy leesem. Megragadom a kezedet, Uram, és a szívedre bízom magam, ahogy újra talpra segítesz, s arra használod elbukásomat, hogy egyre inkább azzá váljak, akivé Te elterveztél, mikor megalkottál.  Ámen.