Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában. Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.
27. Zsoltár 4,5
Fanny Crosby, a IXX. században élő vak lány, nagyon sok nehézséget élt meg. Azt írta visszaemlékezéseiben, hogy sokszor vigaszra lelt a Zsoltárok könyvét olvasgatva. Különösen azokat a zsoltárokat kedvelte, melyek a jövőre irányították figyelmét, mert abban erősítették, hogy tartson ki, a Mennyország hamarosan elérhető lesz számára. Szüksége volt erre a bátorításra, mivel a fizikai korlátai oly érzelmeket kavartak fel benne, melyeket ha nem kezelt, akkor eltántorították hitétől.
Amikor azonban a Zsoltárok könyvéhez fordult, akkor a versek mindig inspirációt jelentettek számára, megalapozták azt a közel 6000 éneket, melyet Fanny írt. A 27. Zsoltár a következő éneket inspirálta:
Ő a kőszikla árnyékába rejtette lelkemet,
mely szikla egy száraz, szomjazó területen áll,
Ő elrejtette életemet szeretetének mélységében,
Az Ő kezével takar be engem
Az Ő kezével takar be engem...
Amikor az Úr dicsőségesen megjelenik,
átváltozva én is feltámadok,,
Tökéletes megváltását, csodálatos szeretetét
áldom majd a többiekkel a magasságban...
Használd Fanny Crosby gyönyörűséges szavait a következőképpen imádkozva: "Úr Jézus, a kőszikla árnyékába rejtetted lelkemet, és Megváltóm, Te magad vagy ez a Szikla! Elrejted életem szereteted mélységében. És kezeiddel takarsz be engem."
Szánj időt a mai napon arra, hogy Istent dicsőítő énekeket hallgatsz, imaként énekelve a sorokat adj hálát Istenednek...
Köszönöm Uram Istenem a Zsoltárok könyvét. Ezek a csodálatos Igék megnyugtatják háborgó lelkemet. Különösen a 27. zsoltárt köszönöm Neked.
Kommentáld!