Tizenötödik alkalommal rendezték meg a görögkatolikus 16+ ifjúsági gyalogos zarándoklatot augusztus 7. és 12. között, melyhez Böjte Csaba ferences szerzetes is csatlakozott. Az ő gondolatait közöljük a zarándoklatról.

Milyen lehetett az apostoloknak Jézussal együtt gyalogolni, bejárni a Szentföld poros útjait? Ha tehetném, akkor egészen biztos, hogy örömmel kipróbálnám én magam is. Sajnos nem tudunk visszautazni az időben, de azért akár 2017-ben is elindulhatunk együtt, Jézus Krisztus szent nevében.

Kocsis Fülöp érsek atya meghívására el is indultam augusztus 10-én egy 25 kilométeres zarándoklatra. Jó volt egy úton járni, együtt viselni a perzselő nap sugarát, egy akarattal menni a közösen meghatározott cél felé.

Útközben sok mindenre rádöbbentem, közülük három gondolatot szeretnék megosztani.

1. Az első dolog, mit megértettem, hogy e forró napon egyedül nem értem volna célba, mert ha egyedül keltem volna útra, egészen biztos, hogy a nehézségek hatására feladom. Ilyenkor az ember elkezdi sajnálni magát, mindjárt kitalál valami fontosabb dolgot, s ha aztán a kollégái jó szándékkal figyelmeztetik a korára és egészségügyi állapotára, akkor könnyen a telefon után nyúl és hívja a társát, hogy jöjjön érte az autóval. Testvérekkel körülvéve, együtt, egy úton kitartottunk a 35 fokos melegben a fáradság ellenére is, egészen a célig. Igen, ha együtt megyünk, ha szelíd jelenlétünkkel egymást támogatjuk, akkor könnyebben célba érünk!

2. Egy jó darab úton, a sok tanult embert három helybeli, egyszerű, roma fiatal vezette a hatalmas kukoricatáblák között, a következő faluig. Közülünk nekik volt a leggyengébb felszerelésük, s mégis ők mentek az élen, ők diktálták a feszes tempót, mert ők tudták egyedül, hogyan lehet lerövidíteni az utat a két falu között. A kedves fiatalok jóvoltából, öt kilométerrel lett rövidebb az utunk. A déli perzselő verőfényben vezettek poros, úttalan utakon, és ez akkor és ott hatalmas ajándék volt mindannyiunk számára. Sokszor a legkisebbek is óriási ajándékká válhatnak életünkben!



3. Fáradt, sajgó tagokkal döbbentem rá, hogy igazából ez az élet is egy hatalmas zarándoklat – út a semmiből a végtelen felé. Anyánk méhében találkozott két parányi sejt és mi megszülettünk, hogy felnőjünk a bennünket megszólító, teremtő Istenünkhöz. Jézus Krisztus mindannyiunkat meghívott Mennyei Atyánk asztalához, és ha életünk során minden gond, baj ellenére kitartunk, akkor utunk végén végtelen örömmel, velünk is szembe fognak jönni a szentek, és mi is célba érünk megváltó Krisztusunk karjai között!

Szívemben hála van, amiért a kedves görögkatolikus testvéreim megszólítottak és befogadtak zarándokcsapatukba, velük útra kelve, Jézus Krisztus nyomdokaiba léphettem!

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír