"Drága Gyermekem!
Érdeklődve figyeltelek ma is, mint ahogy teremtésed napjától kezdve minden nap figyelemmel kísèrem életed.
Én teremtettelek Téged!
Én alkottalak,és azzal,hogy e földi létben életet adtam Neked,célom volt. Célom van.
Talàn most mèg nem tudod, mire hívtalak meg Téged ebbe az anyagi vilàgba, de hidd el Nekem,hogy számodra csak jót, és sok jót tartogatok!
Nézem a mindennapjaidat innen fentről, a Mennyországból.
Nézem,ahogy elesel egy akadályban az utadon.
Látom, ahogy földre hullasz, megütöd magad, és fájdalmadban sírásban törsz ki, majd kétségbeesel.
Én szólok Hozzád, de Te nem akarod meghallani hangom. Nyújtom feléd segítő kezem, hogy talpra állj, de te minduntalan ellököd magadtól.
Mit tehetnék még Érted,Gyermekem?
Tudod mennyire fáj Nekem,hogy atyai szívemet eldobod magadtól?
Tudod mennyire fáj Nekem a megtagadásod,amikor én annyira,és olyan hatalmasan szeretlek Téged? Úgy,ahogy azt itt a Földön Te el sem tudod képzelni!
Szeretlek Téged! Botladozásaid ellenére is! Megtagadásod ellenére is!
Én várni fogok Rád!
Várom,hogy eljöjjön a pillanat,amikor meghallod szavam,hogy segíteni tudjak Neked.
Làtom a teljes utadat. Làtom a bukkanókat, a csapdákat, az elterelő ösvényeket.
Ha hallgatnál szavamra, Én segítenék elkerülni őket, és vezetnélek Téged,mint ahogyan a három királyt is,akik csillagomat követték az égen!
Bízz bennem!
Ne taszítsd el segítő kezem,kérlek,hanem kapaszkodj bele,és én soha többé nem eresztelek el Téged! Érezni fogod minden egyes lépésednél,hogy utadon nem vagy egyedül, s Velem nem csak könnyebben,de boldogabban érsz utad végére!
Halld meg hát hangom és ne lökd el magadtól segítő kezem!
Én várok Rád!
A Te szerető Atyád,s Istened."
Kommentáld!