„Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben.” 

Ef. 1:4

Egyszer Firenzében egy művész megkérdezte a nagy reneszánsz szobrászt, Michelangelót, mit lát, amikor egy hatalmas márványtömbre tekint. „Egy csodálatos formát látok, mely a tömbben rejtőzik, és az én felelősségem, hogy fogjam a vésőmet és kalapácsomat és addig dolgozzam, míg a forma ki nem bontakozik.”

A Kolossé levél első fejezetének 27. verse beszél egy bennünk elrejtett formáról, mely arra vár, hogy kibontakozhasson: „Krisztus bennetek lakozik! Ő a mi dicsőséges reménységünk!” A keresztényekben rejtőző csodálatos forma egy potenciális lehetőség. A mag el van plántálva bennünk, a terv elkészült, és Isten a nehézségeket kalapácsként és vésőként használja, hogy Krisztus kirajzolódhasson mibennünk. Isten az Ő Fiát, Jézus Krisztust választotta modellként : „Hiszen őket Isten már a világ teremtése előtt ismerte. Sőt, külön is választotta őket, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak.” (Róma 8:29)

Miből áll ez a formálódás? Isten a nehézségeket használja fel, hogy elforduljunk a bűntől, és hogy mindinkább megerősítse elköteleződésünket Felé. A próbák által megtanuljuk, hogy egyedül a kegyelemre támaszkodhatunk. A nehézségek arra késztetnek, hogy szoros kapcsolatban összeforrjunk a többi hívővel.  A küzdelem helyes ítélőképességgel és értékrenddel, valamint együttérzéssel lát el bennünket. Formálja a gondolkodásunkat, helyes időbeosztásra késztet, a reménységünket erősíti, az igazság utáni vágyunkat feléleszti. Megtanít a veszteségekben is hálát adni, növeli a hitünket, erősíti a jellemünket. Milyen csodálatos a kibontakozó alkotás!

A benned kirajzolódó Krisztus azonban egy egyedi műalkotás. A türelem, önfegyelem, kedvesség, a bűn egészséges gyűlölete egyénileg rád van formázva, (és nem másra). A téged érő próbákat a mennyei kezek egyénileg rád szabták, hogy megmutatkozzon a türelem benned. Az éned úgy alakul át, ahogy egy márványtömbből kiformálódik a szobor. 2. Korintus 3:18 szerint: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (Egy másik fordítás szerint:  fokozatosan átváltozunk, egyre jobban hasonlítunk őhozzá, és dicsőségről-dicsőségre jutunk.)

Uram, kérlek segíts, hogy ne a fájdalmak és nehézségek kalapácsára és vésőjére tekintsek, hanem Tereád, a Szobrászra. Meg szeretném adni magam a véső munkájának. Alakíts engem, a Te személyed formálódjon bennem. Téged szeretnélek dicsőíteni, Uram mindezért! ÁMEN