„Ha meg akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: „Ez a helyes út, ezen járjatok!” 

Ézs 30,21

A legújabb statisztikák szerint naponta mintegy 5000 döntést hozunk. Létezik?

Lássuk. Úgy döntöttem, felkelek. Eldöntöttem, hogy felhúzom a teniszcipőmet, s futok egyet reggel 6-kor.

Reggelire mogyoróvajas gabonapelyhet választottam. Eldöntöttem, melyik számlákat fizetem be. Mit főzök ebédre. Visszahívok-e valakit, aki keresett. Milyen ruhát veszek fel. Meg kell-e öntözni a virágokat, vagy még várhatnak egy napig. Teletöltöm-e a tankot vagy csak egy bizonyos összeghatárig veszek benzint.

Lehet, hogy 5000-nél is több döntést hozok egy nap!

Választásaink némelyike véletlenszerű, mások súlyosabbak, és sok esetben válaszútnak tekinthetők. A válaszutak nem mindig látszanak fontosnak, de egyértelműen két irány közül kell döntenünk.

Eldönthetem, ingerülten válaszolok-e a férjemnek, vagy megértő türelemmel.

Eldönthetem, mennyire fújom fel, hogy a barátnőm valami sértőt mondott.

Eldönthetem, hogy időt szánok-e Mennyei Atyámmal való együttlétre, vagy elhalasztom holnapra. Megint.

Eldönthetem, hogy odavágom-e azokat a szavakat a gyermekemnek, amikről tudom, hogy fájnak neki.

Nemrég jöttem haza egy igencsak fárasztó, hatnapos missziós útról a csapatunkkal. Egyik este lekéstük a vonatunkat, csalódottan álltunk a peronon a holdfényben. Éjfél felé járt az idő, hideg volt, esett. Másnap korán kezdődött a következő missziós program.

Odajött hozzám a szervezőnk. „Nagyon sajnálom – mondta. - Nem így képzeltem.”

Válaszútnál álltam.

Megoszthatom vele idegességemet. Elmondhatom, mennyire kialvatlan vagyok. Vagy hallgathatok, mártírképpel sóhajtva egyet.

Míg a válaszomat várva álldogált, arra gondoltam, mekkora privilégium ez, hogy itt lehetek. Megváltómnak sosem adatott meg az én gondtalanságom, kényelmem, egy kis alváshiány semmi ahhoz képest, amin Ő ment keresztül. Az is eszembe jutott, hogy akik körülöttem állnak, legalább olyan fáradtak, mint én.

„Minden rendben – szóltam. – Jól vagyok. Ami azt illeti, csodálatos napunk volt, s kíváncsian várom, mit tartogat nekünk Isten a holnapi napra.”

Átkarolt, és szorosan magához ölelt. „Köszönöm, Suz”.

Jó volna azt mondani, hogy mindig így szoktam dönteni a válaszutakon, de nem mindig sikerül. Ezért imádkozom, hogy mindig tartsam szem előtt, mennyire számít, hogyan döntök ilyenkor. Mert választásom nemcsak engem befolyásol, hanem mindenkit, akinek köze van hozzá, akik a maguk döntése előtt állnak.

Hány ilyen válaszút van mai 5000 döntésünk között?

Hogyan fogja befolyásolni választásunk a körülöttünk élőket?

Mit tehetünk másként, mikor holnapi 5000 döntésünket meghozzuk?

Uram, néha elborítanak a választási lehetőségek, szótlan és mogorva leszek miattuk. Amikor mai 5000 döntésemet meghozom, kérlek, végig légy velem, juttasd eszembe, hogyan befolyásolnak másokat is a választásaim, és segíts, hogy mindig bölcsen döntsek. Ámen.