„Erőről erőre jutnak…” (Zsoltárok 84:8 Károli)
Egy régi képregényben Charlie Brown azt kérdezi barátjától, Linustól:
„Mit tennél, ha úgy éreznéd, hogy senki sem szeret?”
Linus így válaszol:
„Megvizsgálnám, miben kellene fejlődnöm”.
Mire Charlie: „Utálom ezt a választ!”
Három oka van annak, amiért utáljuk ezt a választ, és szeretnénk az életet olyannak megőrizni, amilyen most:
1) Ha mindenünket rá kellett áldozni arra, hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk, nem örülünk annak, ha azt halljuk: „Indulj tovább!”.
2) Szokásaink formálnak minket. Kialakítunk szokásokat, aztán a szokásaink alakítanak minket.
3) A változás miatt bizonytalannak érezzük magunkat; mélyen belül attól félünk, hogy túl sokba kerülne nekünk.
A Mount Everest csúcsának közelében van egy emléktábla, amin ez olvasható: „Mászás közben halt meg”. (Milyen nagyszerű, ha valakire így emlékeznek!)
A növekedés olyan, mint a hegymászás. Ha növekedni akarsz, nem szabad megállnod útközben: „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig” (Példabeszédek 4:18).
Hogyan növekedünk, hogyan változunk? „Erőről erőre” jutva.
Dr. Howard Hendricks teszi fel a lélek mélyét kutató kérdést tanítóknak Teaching to Change Lives [Az élet-változtatás tanítása] című könyvében: „Miben változtál mostanában? Mondjuk az elmúlt héten? Vagy a múlt hónapban? Tudnál egészen konkrétan fogalmazni? Vagy a válaszod mindig homályos lesz?
Azt mondod, igen, növekedtél. Rendben – de miben?
»Nos« – feleled – »mindenféle dolgokban«. Nagyszerű! Nevezz meg egyet!
Hatékonyan tanítani csak az tud, aki maga is megváltozott. Ha többé már nem változol, többé nem tudsz vezetni sem.”
Kérd ma Istent arra, hogy mutasson rá azokra a területekre, amelyekben változnod és növekedned kell!/mai ige/
Kommentáld!