„Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át,” Róm 12,2a

Többnyire csöndesen szólal meg. Valamin töröm a fejem, amit szeretnék megcsinálni, vagy amire úgy érzem, Isten hív, és akkor hirtelen elbizonytalanodom. Megszólal a kételkedés hangja: Úgysem tudod megcsinálni. Nem vagy alkalmas rá. A derült égből lecsap az a szörnyű, nyomasztó érzés.

Nagyon sokszor éreztem régen. És anélkül, hogy észrevettem volna, mindig megadtam magam, egyetértettem a kételkedő szavakkal.

Éveken át nem beszéltem erről senkinek. Úgy gondoltam, ha ismernék az okokat, amiért kételkedem magamban, olyan hibáimról szereznének tudomást, amiket megfeszített munkával igyekszem eltitkolni. Komolyan azt hittem, egyedül én küszködöm önbizalomhiánnyal.

Nem is így neveztem. Talán te sem annak mondod. Néha aggódásként fogalmazom meg – aggódom azért, hogy csalódást okozok valakinek, azért, nehogy hibát kövessek el, és ezért kritika érjen, aggódom, nehogy elkezdjek valamit, aztán sose fejezzem be.

Máskor félelemnek mondom – félek, hogy nem ütöm meg a mércét, hogy visszautasítanak, hogy büszkének tűnök, mert azt hiszem, képes vagyok valami nagyot tenni Istenért.

Arra jöttem rá az évek során, hogy ezek az érzések valóban aggódássá, félelemmé válhatnak, de a gyökerük az önbizalomhiány. Visszatekintve látom azt a gondolkodási mintát, ami a kételkedést kialakította.

Gyerekként úgy gondoltam, nem érdemlem meg, hogy eltartsanak. Nem mertem beülni a körhintán a kocsiba, nehogy apám otthagyjon közben, mert nem éri meg neki, hogy várjon rám. Az iskolában úgy gondoltam, nem vagyok elég okos. Nem jelentkeztem versenyekre, mert féltem a kudarc kockázatától.

Még az esküvőnk után is úgy éreztem, a férjemnek nincs alapja arra, hogy értékesnek tartson. Házasságunk első időszakához kapcsolódó emlékeim tele vannak vitákkal, mert nem tudtam bízni benne, hiába nem adott semmi alapot a félelmeimhez.

A Róm 12,2-ben Pál apostol figyelmeztet, hogy ne gondolkodjunk a világ mintái szerint. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy figyeljünk oda gondolkodási mintáinkra, mert befolyásolják hitünket, önmagunkról és Istenről alkotott képünket, azt, hogy milyennek látjuk Isten hozzáállását másokhoz és hozzánk.

A világi gondolkodási minták alapján értékünket a testsúlyunk, a pénztárcánk, az állásunk, a férjünk, barátaink száma szabja meg, vagy az, hogy például lehet-e gyermekünk. Ha meg van gyermekünk, akkor az, hogy ők hogyan viselkednek.

Mindezek, vagy a felsorolt okok egyike-másika hatott már rád úgy, hogy nem bíztál magadban, úgy érezted, nem vagy alkalmas arra, amire Isten hív?

Ezen a héten is eljutottam arra a pontra, hogy képtelen vagyok megfelelni a kihívásoknak. Tizenéves gyermekem elrontotta a gyomrát, sürgős határidős munkám volt, több terápiás időpontra kellett vinnem a kislányomat, súlyos egészségi problémák merültek fel édesanyámnál.

Eszembe jutott mai igénk bölcs tanácsa, és rájöttem, hogy gondolataim megint nem Isten szándéka szerint valók. Mert például a Fil 4,13-ban Isten biztosít, hogy „mindenre van erőm Krisztusban, aki engem megerősít”.

Szükségem van Isten ígéreteire, bele kell szőnöm ezeket a gondolataim közé, hogy tudjam, igenis képes vagyok mindent elvégezni, ha Isten erejére támaszkodom, amit ígérete szerint megad nekem. Amint magamévá tettem ezt a gondolatot, Isten átformálta lelkemet, békét és magabiztosságot árasztott belém.

Időbe telik, míg gondolkodási mintáinkat Istenhez igazítjuk. A világ mintái – az aggódás, a félelem – nagy erővel támadnak. De Isten igéje mindig legyőzheti őket. Határozzuk el, hogy félretesszük kételyeinket önmagunkban, s helyettük hisszük, hogy „aki megkezdte /bennünk/ a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi” (Fil 1,6).

Uram, úgy szeretném, ha mindig bízni tudnék Krisztusban, és kitartanék a Te igazságodban, hogy a Te akaratod szerint éljek, a Te ígéreteidben részesüljek. Mikor a kételkedés azt suttogja, hogy nem tudom ellátni a feladataimat, jusson eszembe, hogy mindenre képes, akinek hite van. Jézus nevében, Ámen.

(Renee Swope: A New Pattern of Thought,Encouragement for today, 2013.04.02., www.proverbs31.org/devotions, fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu,