Szoktál-e néha meg-megállni,
és néhány percre megcsodálni
a zöld mezőt, a sok virágot,
az ezerszínű szép világot?
A dús erdőt, a zúgó fákat,
a csillagfényes éjszakákat,
a völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
sajgó sebekre enyhet adni,
hulló könnyeket letörölni,
más boldogságán is örülni?
Meghallgatni, akinek ajka
bánatra nyílik és panaszra,
vigasztalni a szenvedőt?
Nem, neked erre nincs időd!

S ha majd est borul a késő mára,
készülni kell a számadásra,
mérlegre tenni egész élted,
tettél-e jót, láttál-e szépet?
És nincs más vágyad, csupán ennyi:
nem rohanni, csak ember lenni,
hiszen már látod a temetőt!
De most már késő!......Nincs időd!

Köszönöm szépen az Ige üzenetét kedves Erzsike.
Szádeczky-Kardos György Nincs időd...c. versét fogadd szeretettel.
Üdv Éva

Válasz

Tanóra a fazekas műhelyében

(Aki meg nem tér,elkárhozik).


Jeremiáshoz, Hilkijjá fiához
Így szól az Úr: Övezd fel derekad,
Kelj fel és menj a fazekas házában,
Nyisd meg szemed és alázd meg magad.

Elindult hát a próféta e szókra
A kézművesek utcája felé.
Belépett a fazekas műhelybébe.
Odaállt csendben a mestes elé.

Figyelte,miként készül a korongon
Rút agyagból egy szép ívű edény---
S sárcsomóból képlékennyé válva--
Az agg fazekas két ügyes kezén.

Látta az is,hogy hirtelen lelassul
forgásában a formázó kerék.
Váratlanul éles kis kődarabka
Sebezte meg az ősz mester kezét.

A lágy agyagot ekkor összegyúrta..
Lelke nyugodt,nincs benne bosszúság--
Indul a forgás,a kerék nem állt meg,
Kis döccenő,s az élet megy tovább..

A Próféta csak ámul és csodálja,
S hallgatja csendben,hogy mit mond az Úr.
A fazekasműhely lett iskolája,
S az Alkotótól szent titkot tanul.

Embereknek fia! Lám,ilyen anyag csak
Kezemben népem: formátlan anyag.
Alakítgatom hasznos,jó edénnyé,
Ha tenni kész s ha engem tenni hagy.

De mit a mester összegyúrta menten
Az engedetlen,eltorzult sarat,
Úgy teszek én is Izrael házával.
Ha hozzám hűtlen és makacs marad.

Megtörténhet,hogy kimondom egy népről.
Vagy egy országról,hogy kipusztítom.
de hogyaha megtér,igémet mehallva.
S megáll a mélységbe vivő úton.--

A veszedelmet én megbánom akkor,
S a megtérőnek kegyelmet adok....
Ha elindulok,ki állít meg engem?
A könyörület Istene vagyok!

Ám ha egy nép,vagy íme Jeruzsálem
Elfordul tőlem,más istent imád,
Tudhatja jól,hogy nem tűrök meg benne
Vétket és bűnt,nem tűrök meg hibát.

S ha népem,melyet maganak formáltam,
Bűnben marad,mert megátalkodott,
"Nem érdemes metérni"--mondja büszkén.
Reájuk én ítéletet hozok.

És ha nem én,ki vezeti majd őket?!
Mi lesz,hogyha orcám nem jár velük?
Ha nekik én csak hátamat mutatnám,
Elvesznének,s elveszne mindenük..

Kiálts,ne hallgass! Hirdesd hangos szóval!
A megtérésre hívó szent igét!
Ha Jákob háza hűtlen,majd megindul,
S jöhet énhozzám valamennyi nép.

De aki nem kér,nem kaphat kegyelmet.
Aki szelet vet,az vihart arat.
És akit én kiejtek a kezemből.
Csupán ormótlan sárkupac marad...


Gerzsenyi Sándor

Válasz

Bibliai elmélkedések az év minden napjára 2014.07.18.,

Atyai fenyítés szükség esetén

Olvasmány:
Zsid 12,4-11

"....és elfelejdkeztek a bátorításról,amely nektek mint fiaknak szól: "Fiam,ne vesd meg
az Úr fenyítését,és ne csüggedj el,ha megfedd téged.."" ( Zsid 12,5).
Az egészséges fegyelem összeszedettséget eredményez. Atyád egészben akar látni.!

Családunkban három kisgyermeket nevelünk. Úgy vettem észre,hogy gyermekeink fegyelmezése
három egymást követő szinten kell hogy történjen. Mindenekelőtt a féltő szeretet diktlta
szabályokat,törvényeket mondjuk el a kicsiknek,remélve,hogy megértik,javukra szolgál a
szabály.Ha egy ilyen szabályt megszegnek,akkor immár a konkrét veszélyhelyzetet elemezve,
határozott hangon igyekszünk megértetni velük az okot. Ha ismét megszegik akkor valamiféle
büntetés következik nyomatékosítandó a szabály. Az eddigi években igazi szomorúság csak
abból származott,ha a sorrendiséget nem tartottam be, vagy ha dühből és nem szeretetből
fegyelmeztem a rám bízott gyermekeket.
úgy ismertem meg a mennyei Atyát,hogy ő soha nem véti el a fegyelmzés módját,és nem is
feledi el,hogy mennyire mélyen szeret bennünket,gyermekeinket. Hiszem,hogy szükség esetén
végtelen bölcsességével választja ki a fegyelmezés módját,ezzel is lehetőséget adva a
megállásra, megtérésre,.
Talán van már olyan kellemetlen,de utóbb áldásosnak bizonyoló megtapasztalásod,ami alapján
magad is igazolhatod ezt a tényt. Ha még nincs ilyen,akkor egyszerűen fogadd el hitben,és
adj hálát Isten atyai szeretetéből fakadó fenyítéséért is! /FS/

Gyarló voltam,mint egy rossz gyerek,
Nem értettem meg akaratod.
Te oktattál naponként engem,
Hordozott,vezetett szent karod.

Tapogattam,lépdeltem,jöttem,
Te tartottál,hogy el ne essek,
S míg Leheleted éltetett,
Téged vártalak,kerestelek.

Ó,légy tovább is sziklaváram!
Porrá leszek,ha meg nem tartasz.
Te légy egyetlen nagy Királyom!

Takarj be engem kegyelmeddel
Tépj ki szívemből minden szennyet,
S add,Istenem,hogy halálomig,
élvezzem áldott kegyelmedet..


""...Uram,ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! Kegyelmezz,Uram,mert elcsüggedtem
gyógyíts meg,Uram,mert reszketnek tagjaim! Lelkem is csupa reszketés,és te Uram,meddig
késel? ""(Zsol 6, 2-3-4-5 ).

Válasz

Az idő

Ne halogasd napról napra
Óh halandó, tettedet,
Mert nem tudod, ha holnapra
Húzhatod-e éltedet.

Szedd, míg meddőn nem maradnak
Kórói a virágnak;
Jegyezd fel azt jól magadnak,
Hogy az idők nem várnak!

Válasz