A heti bevásárlást végeztük,s ha már alkalmam volt,beugrottam a gyógy-
szertárba is ,ahol vérnyomást lehet méretni.Az eredmény jó volt s boldogan rohantam tovább vásárolni.
Egyszercsak a nevemet hallottam a
hangosbemondóból.
Első gondolatom az volt,hogy biztosan a férjem keres
mert elment parkolóhelyet keresni.Aggódtam,hogy valami történt mig bent voltam.Ahelyett,hogy a hangosbemondó pultjához mentem volna,a kijárat felé szaladtam a férjemet keresve.
Végre egymásra találtunk,megnyugod-tunk,hogy nincs semmi baj,és folytattuk a nézelődést.Egy helyen megtetszett valami,megnéztem az árát,és a táskámért nyúltam,hogy lássam van-e elég pénz nálam.
A táskám sehol nem volt! Akkor értettem meg ,miért szólitották a nevemet korábban.Hagytam mindent és gyorsan vissza mentem a gyógyszertárhoz.
Egy kedves hölgy fogadott,még kedvesebb mozdulattal :kezembe adta a táskámat.
,,Egy úriember hozta be"-mondta.
A táska teljesen nyitva volt,úgy,ahogy én hagytam a vérnyomásmérő mellett.
Igyekeztem nagyon nyugodt maradni,őszintén megköszöntem ,és elismertem,hogy Isten felettébb jó.
Rövid kotorászás után rájöttem,hogy semmi sem hiányzik a dolgaim közül.
A z emberek azt mondják,hogy manapság már nincsenek csodák.
Én azt mondom,hogy vannak,
méghozzá a szemünk előtt történnek.
Minden lélegzetvétel egy csoda.
Ki mondhatja ha lesz esélyem a következő szivdobbanásra is?
Amikor Isten csodát művel ,nem csak a szemeinkkel,hanem a lelkünkkel is
érzékeljük.Minél jobban elmélyedünk Isten jóságának csodálásában,annál
inkább megértjük az illető csoda valódi jelentőségét.
Isten tevékenyen részt vesz életünkben és ezt ki is mutatja.
Szerintem ezen az emlitett napon Isten két csodát mutatott nekem:azt,
hogy a táskát megtaláló férfi jelentette az elveszett tárgyat,és azt ,hogy
a hölgy vissza is szolgáltatta a táskát.
Tévedő ,gyenge emberek vagyunk,de ha Benne bizunk,nagyszerü csodák-
ban lehet részünk naponta.Mennyei Atyánk szerető,gondos és irgalmas
Isten.
,,Az embernek elméje gondolja meg az ő útát,de az Úr igazgatja annak
járását."Péld.16:9.
Kommentáld!