„Várjad az Urat, légy erős, bátorodjék szíved, és várjad az Urat.” Zsolt 27:14

A várakozás egy képesség, amire nagyon vágyom, de nem igazán sikerült elsajátítanom. Te hogy állsz vele?

Rohanó, kell-nekem, most-kell kultúránk agymosásának hatására úgy érezzük, a várakozás valami rossz, amit nem kéne megérnünk. Másodpercek alatt megtudjuk, milyen az időjárás Dél-Mongóliában, rendelünk egy csinos felsőt valamelyik felkapott áruházból, szkájpolunk a kontinens túlsó felén lakó barátnőnkkel. Üzenetet küldhetünk a barátunknak vagy egy csiripet ezreknek egy szempillantás alatt; nem csoda, hogy nehéz dolognak tartjuk a várakozást.

Mai igénk szerzőjétől nem volt idegen a várakozás, és ismerte minden nehézségét. Valahonnan a semmiből előbukkant Sámuel próféta, hogy felkenje Izrael következő királyát az ő családjából. Jessze fiai közül csak egyet választott ki Isten szeretett Izraele királyául. A kiválasztott Dávid volt. Az Írás elmondja, hogy a Szentlélek azonnal rászállt Dávidra, és attól kezdve rajta maradt (1 Sám 16:13). Azt gondolná az ember, hogy ilyen felkenés után Dávid máris rohan elfoglalni a trónját, de Dávid rohanásának iránya visszafelé volt a legelőre, hogy folytassa megszokott életmódját. Elkezdődött a várakozás.

Várakozása alatt Isten felkészítette a trónra. Dávid egy dologhoz értett, a pásztorkodáshoz. Nem ismerte a királyi udvar protokollrendszerét, az uralkodás szabályait. Nem állt mögötte a nép és a katonaság, hogy megvédje királyságát. Alacsonysorsú pásztorfiú volt. Ahelyett, hogy elfoglalta volna a megígért helyet, Dávid várta Istent, hogy elköltöztesse őt a legelőről a palotába. Várakozás közben Isten felkészítette Dávidot a költözésre.

Sok leckét tanult várakozásból. Ha megvizsgáljuk és alkalmazzuk ezeket az igazságokat, reményt találunk a várakozás nehézségeiben, és belátjuk, hogy a jelenbeli várakozásnak jó hatása van a jövendőnkre.

1. Hiába vagyunk felkentek, kiválasztottak, attól még várakoznunk kell. Dávid tizenöt évet várt, hogy Júda, és még többet, hogy egész Izrael királya legyen.

2. Isten útjai nem a mi útjaink; gondolatai nem a mi gondolataink. Miután felkenték és kiválasztották, Dávid először Saul szolgálatába szegődött, Sauléba, aki az „ő trónján” ült.

3. Isten nem pazarolja az időt. Kezében tartja. Arra használja, hogy tapasztalataink hasznunkra váljanak életünk bármelyik szakaszában.

4. Ha hagyjuk, várakozásunk közben szorosabb kapcsolatba kerülünk Megváltónkkal, mintha nem kéne várakoznunk. Dávid legszebb, legköltőibb zsoltárai a barlangokban, a pusztaságban születtek Istenre való várakozás közben.

5. Isten nem hagyja figyelmen kívül, ha gyermekei Hozzá kiáltanak. Dávid Hozzá kiáltott, néha könyörgött segítségért, megoldásért, védelemért. Isten sosem hagyta válasz nélkül. Ugye, végül még a trónt is elfoglalta?

6. Várakozásunkra valaki másnak van szüksége. Nem csak rólunk szól ez az egész. Gondolj bele, mennyivel gazdagabbak vagyunk, hogy Dávid végigtűrte a várakozást. Miénk lehet csodálatos költészetének szépsége, szeretete, reménye, gyógyítása.

Milyen vagány útmutatót ad Dávid a várakozáshoz! Ha hagyjuk, hogy Isten tegye a dolgát közben, várakozásunk könnyebbé, jövőnk fényesebbé válik. Ha lebontjuk bástyáinkat és védőfalunkat, Isten hűségesnek bizonyul, és beteljesíti életünkre kigondolt terveit.

Drága Uram, segíts várni. Segíts jól várakozni. Nyugton szeretnék maradni, hogy hagyjam, vidd végbe tervedet az életemben. Nélküled én nem tudom megcsinálni.  Ámen.