„Akkor így szólt hozzám: ’Jegyezd föl: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára!’ És hozzáfűzte: ’Ezek Isten igaz igéi.’”

Jel 19,9

Sokak számára az évnek ez az időszaka a vendégségi meghívásokkal teli valós és virtuális postaládák, a munkahelyi ünnepségek, közösségi, iskolai, családi összejövetelek időszaka. Néha a karácsonyi napokra időzített esküvőre is kapunk meghívást. Ezek mind gyors válaszadásra ösztönöznek, s bejelöljük őket a határidőnaplónkba.

Jézus korában, ha valaki vendégséget rendezett, szolgákat küldött szét, hogy házról házra járva hívják meg a vendégeket, s gyűjtsék össze a válaszaikat is. Nem voltak meghívókészítő cégek, nem voltak postai küldöncök. A meghívás napra szólt, nem órára. A vendégség pontos idejét akkor látták csak, amikor már majdnem mindennel elkészültek. Nem voltak messzehangzó toronyórák, sem méregdrága Timex karórák.

Mikor minden készen állt, a szolgák újra útra keltek, és összehívták a vendégeket. Azoktól, akik előre jelezték, hogy részt vesznek, elvárták, hogy készen, ünneplőbe öltözve várják a hívást. Amikor a szolga bekopogott, már indultak is a vendégségbe.

Ez a forgatókönyve a szellemi világban történő meghívásnak is. Isten elküldte Fiát és szolgáját, Jézust, hogy a kereszten meghívjon minket. „Isten saját kezével címezte meg ezt a meghívást kétezer évvel ezelőtt a kereszt íróasztalán Krisztus testének pergamenjén az Ő vérének tintájával.” Azok, akik elfogadják a meghívást, és visszajeleznek erről Istennek, szellemileg újjászületnek – elvárják tőlük és erőt kapnak ahhoz, hogy úgy éljenek, hogy mindig készen álljanak a napra, mikor Jézus eljön, és meghív minket a mennyei vendégségbe. Bár nem tudjuk a napot és az órát, egy menyegzős lakomára fognak minket bevezetni: Jézusnak és az Ő menyasszonyának a menyegzőjére. Jézus menyasszonya az egyház – te, én, és mindazok, akik az idők folyamán igent mondtak a meghívásra.

Igen ám, de a vendégség napján illő módon leszünk-e öltözve vőlegényünk fogadására? Jézus egyszer elmesélt egy történetet: „Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek.” (Lk 14,16-20)

Rosszul esett a gazdának, hogy a meghívott vendégeit túlságosan lefoglalta munkájuk, beszerzéseik, kapcsolataik, és nem tudnak eljönni az előkészített vendégségbe. Ezért másokat hívott be a lakomára.

Ez egy szomorú történet – szomorúsággal tölt el a gazda csalódása, de szomorú vagyok a meghívott vendégekért is. A mindennapival foglalkozva elmulasztottak valami különlegeset.

Nem szeretnék közéjük tartozni, tudom, te se szeretnél. Ebben a hónapban, amikor mennyei vőlegényünk születésnapjának megünneplésére készülünk, nem akarom mindennapi elfoglaltságaim miatt elmulasztani az időszakkal járó különlegest, a szentet.

Szabadítsuk fel december 25-ét, készítsük elő a szívünket az érkezésére. Az értő szívű lányok mindig ünnepi köntösben várják a vendégséget!

Uram, köszönöm, hogy meghívtál az életre – a szellemi életre, az örökké tartó életre, a menyasszonyi életre. Nyisd meg ma szememet arra, ami szent: hogy lássam meg és ünnepeljem.  Ámen.