2021. március 28. – Virágvasárnap

Abban az időben, amikor Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél Jézus előreküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki szólna, hogy mit tesztek, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége. Erre mindjárt elengedi.” El is mentek, és az útelágazásnál egy kapuhoz kötve megtalálták a szamárcsikót. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” Azt válaszolták, amit az Úr mondott nekik, és erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették. Ráterítették a köntöseiket, ő pedig felült rá. Sokan az útra teregették köntösüket, mások meg a lombos faágakat, amelyeket a réten vágtak. Akik előtte jártak, és akik kísérték, így kiáltoztak: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!”

Mk 11,1-10

Elmélkedés:

Új élet kezdete

A virágvasárnapi szentmise kezdetén elhangzó evangélium Jézus jeruzsálemi bevonulását beszéli el. Jézus egy szamár hátán ülve bevonul a városba, miközben az emberek az út menti fákról szedett pálmaágakkal integetnek neki, éljenezve köszöntik, sőt, egyesek még a ruháikat is leterítik elé az útra. A szentmise evangéliumában pedig Jézus szenvedéstörténetét olvassuk, amely szerint az utolsó vacsora után az Úr kimegy az Olajfák hegyére, ott elfogják, majd a főtanács elé viszik és kihallgatják. A főtanács és a nép kikényszeríti Pilátustól a halálos ítéletet Jézusra, akit ezt követően megkorbácsolnak, tövissel koronáznak, majd kivitetik vele keresztjét a városon kívülre, a Golgota hegyére, ahol keresztre feszítik. Halála után leveszik testét a keresztről és sírboltba helyezik.

Magától értetődő, hogy a szenvedéstörténetben arra figyelünk, ami Jézussal történik. De talán egyszer érdemes úgy elolvasnunk ezt a történetet, hogy közben arra is gondolunk, hogy Jézus apostolai és tanítványai, valamint az első keresztény közösség tagjai hogyan viszonyultak az Úr szenvedéséhez és kereszthalálához. Hogyan próbálták értelmezni a kereszt titkát és milyen hatással volt életükre a kereszt?

A krisztusi közösségek, amelyek szerte a Római Birodalomban alakultak és éltek a legkorábbi időktől fogva megtapasztalták az üldözéseket. Átmentek a maguk szenvedésén, sokféleképpen szembesültek a kereszthordozással. Az üldözések idején sokan meghaltak hitükért, de nem tagadták meg a keresztet. Megmenthették volna életüket, ha megtagadják hitüket és leteszik a keresztet. De nem ezt tették, hanem inkább hősiesen feláldozták életüket, így ragaszkodtak a megismert igazsághoz. Voltak persze olyanok is, akik megtagadták a hitet, Júdásnak is voltak követői. A kérdés mindenki számára ugyanaz volt: Elviselem-e az üldözést és a bántalmazást? Hordozom-e életem keresztjét, tudva, hogy ez milyen veszéllyel, fenyegetésekkel jár?

Talán az is előfordult, hogy olyanok, akik az üldözések miatt egy gyenge pillanatban megtagadták hitüket, később mégis újra csatlakozni akartak az Egyházhoz. Megbánták korábbi gyengeségüket és most újra akarták kezdeni útjukat, de nem tudták, hogy lehetséges-e ez számukra. A levágott ágnak nincs gyökere. Hogyan tud mégis újra a fához kapcsolódni? Az ilyen embereknek szükségük volt Isten szeretetének újbóli megtapasztalására, amely felülmúlta az ő korábbi emberi hibájukat és bűnüket. Számukra nagyon tanulságos lehetett az, hogy Jézus miként reagál a tanítványok hűtlenségére és gyengeségeire, például Péter apostol tagadására.

Jézus hozzáállása a szenvedéshez még a leginkább elcsüggedt és a bukott tanítványnak is reményt ad. Nem számít többé Péter tagadása és a többiek elmenekülése, mert mindent felülír Jézus szeretete. Jézus előre tudott Júdás árulásáról és előre megmondta, hogy Péter háromszor is meg fogja őt tagadni. Tudott róla, hogy mindenki el fogja őt hagyni, amikor elfogják. Nem csodálkozott tehát, amikor ezek bekövetkeztek. De gondoskodott arról, hogy övéivel maradhasson, ezt jelzi az utolsó vacsorán az Eucharisztia ajándéka. Húsvét hajnalán az asszonyok azt a hírt viszik Péternek és a többi apostolnak, hogy menjenek Galileába és ott viszontláthatják Mesterüket. Galilea az a hely, ahol minden elkezdődött. Itt hívta meg őket egykor az Úr és innen indultak el vele. És most itt fog elkezdődni egy új dolog, innen indul az Egyház, itt kezdődik az apostoli igehirdetés és tanúságtétel. Törés és kudarc bárkinek lehet az életében, de Jézus mindenkinek lehetőséget ad az újrakezdéshez.

Krisztussal mi is új életet kezdhetünk.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A szent városba, Jeruzsálembe érkezve te már tudtad, hogy küldetésed hamarosan befejeződik. Tudtad, hogy szenvedés vár rád, hiszen erről többször is beszéltél tanítványaidnak. Mégsem menekültél el a szenvedések elől, mert teljesíteni akartad azt a feladatot, amit a mennyei Atya bízott rád. Így mutattad meg az engedelmesség végső jelét. Bár az eseményeket látszólag az emberi szándékok, a rosszindulat, a harag, a gyűlölet irányítják, mi mégis mindezek mögött észrevesszük az Atya akaratát, aki életed feláldozását kérte. Urunk, elkísérünk szenvedésed útján, hogy kereszthordozásod és a kereszthalálod megértesse velünk Isten megváltó szándékát.ÁMEN