Egy perc a pokol bejáratánál Minden, amit a látható világ ígér, az ábránd csupán, mert egy olyan kép az, amit mutat, ami csak arra jó, hogy egy fontos igazságot eltakarjon előled! Van menny, van pokol, és van harc a világ látható képe mögött. Kevés az idő ami még hátra van, ezért nem érdemes azzal tölteni, hogy életed boldogulását olyan hiábavalóságokban keresd mint az alkohol, tévénézés, gyűlölködés vagy más haszontalan hobbi. Van-e fontosabb dolog, mint az életed? Van-e fontosabb dolog mint a szeretteid élete? Jó pár ével ezelőtt amikor még házasodás előtt álltam és tele voltam jó reményekkel és erőt éreztem magamban a világ átformálására akár puszta kézzel is, történt velem egy érdekes és nagyon félelmetes dolog. A szobám félhomályában feküdtem és néztem a plafont. A feleségem volt csak mellettem az ágyon, aki ekkor még a menyasszonyom volt és egy jó beszélgetés után hosszú hallgatásban voltunk. A csend beszélt és mi hallgattuk. Hirtelen kívülről láttam magamat, fentről, alig egy méterről, ahogy az ágyon feküdtem. Jobban, világosabban kezdtem észlelni a környezetemet, mint egyébként, mintha az érzékszerveim kiélesedtek volna. Ez után láttam magam előtt a plafont, ami hirtelen elkezdett közeledni és én átemelkedtem rajta. Láttam az Érdi házakat, háztetőket, a házak között zöldellő fákat és nagyon magasra emelkedtem. Olyan világosan láttam mindent mintha dél lett volna, pedig a nap már nyugaton vöröslött. Ahogy felemelkedtem a táj fölé az égen egy ragyogó foltot láttam a felhők magasságában amihez nagyon hamar odaértem. Az egész valahogy olyannak tűnt előttem mintha már rég megszokott rutinnal történne, nem volt bennem csodálkozás. Egy szempillantás alatt átértem azon a ragyogáson és láttam, hogy a táj alattam teljesen megváltozott. A házak helyett sűrű erdőt láttam nagy fákkal amiknek széles leveleik voltak és egyáltalán nem hasonlított az európai erdőkre. Ez bizony az afrikai dzsungel volt. Olyan ívben kezdtem lefelé zuhanni ami folytatása volt annak az ívnek amivel a szobámból elindultam! Mintha valaki engem messzire hajított volna. Gyorsan közeledett a dzsungel, átestem a lombokon és egy tisztást láttam aminek az egyik oldalán a fáknál egy kőszobor volt. Úgy tűnt, hogy valaki odatámasztotta, mert nem egyenesen állt. Nem éreztem fájdalmat a földet éréskor de azt tudom, hogy nem a lábaimra érkeztem. Annak a szobornak ami a tisztáson állt és egy démonikus, totemes ábrázata volt nagy, kerek nyitott szája volt, és engem elkezdett magához húzni. Benyelt úgy, hogy semmit sem tehettem. A szája csak kívülről volt széles, belülről viszont egy szűk csőbe vezetett a föld alá. Láttam a fákról belehullott leveleket, mint az őszi elsárgult, megszáradt leveleket és a cső beljebb olyan sötét volt, hogy semmit sem láttam. Amikor ebbe a sötét részbe érkeztem elöntött a pánik: ISTENEM A POKOLBA JUTOK!!! Egy kiáltás jött csak belőlem: ISTENEM NE!!! Soha az előtt és még az után sem éreztem olyan félelmet, mint ott akkor. Azonnal megértettem, ha valaki a pokolba kerül a halála után, onnan soha az után nem fog kijutni, csak az ítélet napján, amikor elkezdi letölteni az istentelen bűneiért a büntetést. Ez a pokoli rész, ahova jut minden ember a halála előtt csupán az előzetes letartóztatás helye, hiszen az ítélet napja még nem jött el. Biztos vagyok abban, hogy már ott meg tapasztalja az ember a föld mélyének a tüzét. Jézus így beszél erről: LUKÁCS 16, 19 -Vala pedig egy gazdag ember, és öltözködik vala bíborba és patyolatba, minden nap dúsan vigadozván. És vala egy Lázát nevű koldus, aki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal amelyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit. Lőn pedig, hogy meghal a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe, meghal pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol és lázárt annak kebelében. És ő kiáltván monda: -Atyám ábrahám! Könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujja hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet, mert gyötrettetem e lángban. Monda pedig ábrahám: -Fiam,emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen lázár is az ő bajait, most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenek felett, mi köztünk és ti köztetek nagy közbevetés van, úgy hogy akik akarnának innét tihozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. Monda pedig amaz: -kérlek azért téged atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához, mert van öt testvérem, hogy bizonyságot tegyen nékik hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak. Monda néki Ábrahám: -Van Mózesök és prófétáik, hallgassák azokat. Ama pedig monda: -Nem úgy atyám Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek Ő pedig monda néki: -Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad. Mi tehát ez alapján a pokol? A gyötrelem helye! A gazdag ember saját magára költötte azokat az anyagi javakat, amelyeket megkeresett. Nem arról szól tehát, ez a történet, hogy a gazdag ember lopta volna a vagyonát, erről nem tesz említést Jézus. Valószínűleg azt gondolta, hogy az a vagyon, amiért ő megdolgozott jár neki és senkinek semmi köze sincsen ahhoz, hogy ő mire költi el. Nagyon modern gondolkodású volt ez az ember. Sokan ma is úgy gondolják, hogy az a vagyon, amit felhalmoznak maguknak, azzal azt csinálhatnak, amit csak akarnak. Meg is veszik a házi mozi rendszert, a legdrágábbat, megveszik a digiklímás lexus autót, tele extrákkal, ami minden igényüket kielégíti. Étkeznek a legdrágább éttermekben, ha épen nincsen kedvük otthon főzni. Két hónapos vakációra mennek, hogy a világ dübörgő zajától távol megnyugvást találjanak. Ezek nem bűnök de egy nagyon fontos dolgot kifelejtenek ezek az emberek az életükből. Azt, hogy semmi hasznuk! Mihaszna emberekké válnak az emberek világában és az isten országában! Isten ajándéka némely ember számára az, hogy gazdagsággal áldatnak meg. Menyi nemes és jó dolgot megtehetnének ezek az emberek a társaikkal, amire pénz nélkül nem lennének képesek. Ha valaki kereskedik az önmagában egy szolgáltatás amiért pénzt vagyis viszonzást kap. Ezzel az ügy le is zárult, az eladó és a vevő is jól járt. De az úré a föld és annak teljessége. Nem azért vagyunk a földön, hogy nyomorogjunk vagy, hogy dúsan vigadozzunk. A föld az a hely és az ember élete az az idő amiben el kell döntenie, hogy akarja-e istent szolgálni vagy nem. Nembaj ha nem de annak nem kellemes a vége. Nagyobb gazdagságra és feladatra van teremtve az ember mint az a földi pályafutása során valaha is látszik. A világ leggazdagabb embere is odaadná a vagyonát érte, ha meglátná. Vannak gazdag emberek, egyébként, akik oda is adták érte. Ha fölismered azt az ajándékot, amit isten neked tartogat a menyben te is odaadnád a szabadságodat és az életed hátralevő részében inkább neki szolgálnál. Hasznos legyél tehát és ne haszontalan. Te magad is a haszontalan dolgokat a szemetesbe teszed és azt a kukások, elviszik a szemétégetőbe. A pokolban a lángok között nem javult meg a mi gazdag emberünk, még onnan is szolgálatra akarta Lázárt elkérni Ábrahámtól, hogy gyötrelmét egy csepp vízzel enyhítse. Ezt az állapotot az a megszokás alakíthatta ki nála amit a sok pénz hozott létre. A földön, ugyanis akinek pénze van az tarthat szolgákat és sok embernek parancsolhat. A vagyon viszont nem áll rendelkezésére senkinek ott a halálon túl. Semmit sem hoztunk a világra, világos tehát, hogy semmit sem vihetünk magunkkal oda, ahova megyünk. Amiről tehát azt hiszed, hogy a tiéd az is elvétetik tőled! Így csapja be a gazdagokat a saját jó állapotuk. A legijesztőbb a pokolban tehát az, hogy sohasem lesz már esélyed arra, hogy kikerülj onnan, mert nagy közbevetés van a pokol és a meny között, és mivel örök életed van, már nem tudsz meghalni többet, pedig egy halál még hátra van. Amint mondtam ez még az ítélethozatal előtt csak az előzetes letartóztatás! Nem volt azért a gazdag ember buta, hiszen felismerte, megértette a helyzete megváltoztathatatlan mivoltát és egy másik ötlettel állt elő. Támadjon föl a Lázár vagy szellemként jelenjen meg a hátramaradott testvéreinek és tegyen bizonyságot arról, hogy mi folyik a látható világon túl. Mondja el azt amit amúgy is hirdetnek a földön, hogy van pokol és van menny, és mit kell tenni ahhoz, hogy elkerülje az ember a bűnei miatti ítéletet. Ha a pokolba kellene kerülnöd, a saját gyötrelmed miatt sokat szenvednél, a szeretteid gyötrelmét is meglátnád. Látnád édesanyádat, aki gyermekként az életét áldozta rád, hogy tanulj, jókat egyél, és szeretett lény legyél. Meg kellene látnod apádat azt az embert, akitől a nemesség és a tisztesség tudományát kellet megtanulnod, ha megtanította veled. Végignéznéd a fiad gyötrelmeit a lángok között, akit a világon a legjobban szeretsz? Vagy a feleségedét? Ha egy sárkány a feleséged, akkor erre könnyebb igennel felelned. Lázár sem volt hasznos ember, mégis a menybe került! Amíg a gazdag ember látszólag csinált valamit és meg volt mindene és ezért valószínűleg tisztelet is övezte, addig Lázár a szegénysége miatt és a betegségei miatt nem tudott annyit sem dolgozni amennyivel saját magát megválthatta volna egy olyan életből ami alacsonyabb szinten volt mint a kóbor kutyáké, mert azok is kapnak alamizsnát jószívű emberektől de legalább egészségesek. Mégis mi a titka lázár sikerének? Az, hogy nem volt nagyravágyó. Nem gyűlölte meg a gazdag embert a társadalmilag elfoglalt pozíciója miatt, pedig milyen nagy igazságtalanságnak látszik az, hogy az egyiknek van vagyona, a másiknak nincs. Nem kezdett Lázár mozgalomba a társadalmi javak igazságosabb elosztásáért, hiszen tisztába volt azzal, hogy az ő szegénysége nem a gazdag ember miatt van. Ő csak morzsákra vágyott, alamizsnára, Jóemberektől. Tudta, hogy ez járhat neki és nem ment el munkanélküliként segélyekért. Nem ábrándozott arról, hogy mi lesz ha gazdag lesz. Mi lesz, ha munkához jut. Mi lesz, ha meggyógyul. Nem lázadozott, realista volt. Tudta, hogy ő meg fog halni! Ezért inkább a magától telhető legjobb állapotot próbálta fenntartani ahhoz, hogy a halála után ne folytatódjon a tragédiája. A gazdag embernek elvakította a tisztánlátását a saját vagyona. Dehogy gondol az ember vigadozás közben arra, hogy meg fog halni. 82-dik zsoltár. 3-4 -Ítéljétek a szegényeket és árvának, a nyomorultnak adjatok igazságot! Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt, a gonoszok kezéből szabadítsátok ki! Ezt kellett volna tehát tennie a gazdag embernek a szegénnyel és inkább isten szolgálatába állnia mint vagyonát pazarolnia hisz az eszköze az irgalomnak is, amiért neki is irgalom járt volna. Végig gondoltam az életemet, bár én ismertem akkor már istent de ő úgy döntött megmutatja a pokol bejáratát és megengedi ezt az élményt, hogy tudjam mitől menekül meg az aki elfogadja Jézust megváltójaként és inkább az Isten akaratát hajtja végre mint a magáét. Jézus mondta : Aki elveszíti az életét énérettem az megtalálja... Ahogy abban a pánikban sikítottam, ott a csatornában a sötétben, egyszer csak megálltam és elindultam visszafelé. Megint láttam a bálvány arcát a nyitott szájával amibe belehullottak a levelek. Láttam az erdőt a fölém tornyosuló fákkal amik fölé megint az az erő emelt ami mintha visszahajított volna azon az íven ahogy ide dobott. Láttam a dzsungelt és a ragyogó fényességet az égen amin megint átmentem, azután az Érdi tájat amikor zuhanni kezdtem. Láttam közeledni a háztetőket. Megláttam a saját házunkat, aminek átestem a tetején. Végül magamat ahogy ugyanott fekszem ahol voltam. A következő pillanatban pedig kinyitottam a szemem. Csend, ugyanaz a hallgatás ami egy perccel ez előtt kezdődőt. De a félelem bennem maradt. Ki akart szakadni a szívem a helyéről. Láttam, hogy mellettem a menyasszonyom az egészből semmit sem vett észre. Nem mertem elmondani neki azonnal mert azt gondoltam még bolondnak néz. Sokáig tartogattam magamban mielőtt elmondtam volna bárkinek is. Mindaddig amíg olyan emberek élménybeszámolóit nem hallottam akiknek, hozzám hasonló élményük volt. Bizony volt aki még mélyebbre került mint én. Volt aki látta a tűzben az embereket akik úgy visítottak mint az állat amikor ölik. Nem szokta meg a fájdalmat senki aki már régóta ott van. Volt aki látta azokat akik Krisztus keresztjét gyalázták, keresztre feszítve. Másokat Démonok tépnek szét és nem tudnak belehalni a fájdalmakba mert már egyszer meghaltak. Persze majd az ítélet napja után kezdődik a büntetés másik része, ami a második halál. Ott is tűz lesz. Szeretnéd elkerülni az ítéletet. A bibliában pontos és könnyen betartható utasításokat fogsz találni arra vonatkozóan, hogy mit kell tenned, hidd el élvezni fogod. Sőt erőt és lelket is fogsz kapni tőle, ami által könnyebben fogsz változni, mert magától igen nehezen tud változni az ember. Maga Jézus teheti meg veled azt, hogy olyan állapotod legyen, mint Lázárnak. Nem a szegénységről beszélek, adjon neked az úr nagy gazdagságot. A tisztánlátásról beszélek. Az a józanság, hogy mi lesz veled a halálod után. Nehogy elhidd, hogy megeszik a férgek a testedet és véged?! Aki visszajött a pokolból az isten kegyelme által azért jött vissza, hogy elmondja: van büntetés az istentelen élet után! Te Megmenekülhetsz! Először is el kell fogadnod Jézust megváltódnak. Hívd be az életedbe és ő üdvösséget fog adni. Tanuld meg az ő iránta való alázatosságot, és föl emel téged minden fölé. Ő fog tovább vezetni az utadon. Írj, ha úgy döntöttél, hogy az örökkévalóságot a menyben szeretnéd tölteni: Kcsaba35@gmail.com