Képzeljük most azt, hogy meg akarsz tanulni táncolni. Mivel racionális, elméleti beállítottságú ember vagy, bemész egy könyvesboltba, s veszel egy táncoktató könyvet.

Haza mész a könyvvel, és nekilátsz. Mindent elvégzel az utasítások szerint. Azt írja a könyv: ringasd a csípőd– te ringatod, azt írja, lépj kettőt jobbra - te lépsz kettőt jobbra. Azt írja a könyv, fordulj körbe – te körbefordulsz.

Végül, mikor úgy gondolod, mindent tudsz már, behívod a feleséged, hogy nézze meg mennyire jutottál. Nyitva van a könyv az asztalon, s te lépésről lépésre követed az instrukciókat.

Beleolvasol, majd táncolsz, olvasol, táncolsz, követed az olvasottakat, míg a végére nem jutsz. Kimerülten rogysz a fotelbe, ránézel a feleségedre, és kijelented: „Mindent tökéletesen végeztem”.

„Igen, mindent tökéletesen végeztél – mondja az asszony -, kivégezted”.

„Tessék?”

„Elfelejtetted a lényeget. Hol maradt a zene?”

A zene?

Mi, keresztények, könnyen abba hibába esünk, hogy követjük a könyvet, és megfeledkezünk a zenéről. Mesteri szinten betartjuk az előírásokat, kijegyzeteljük a fejezeteket, vitatkozunk a szabályokról, és egyenes derékkal lépünk le az élet színpadáról, zene nélkül a szívünkben. Kimérjük minden lépésünket, kiszámítunk minden fordulatot, és esténként belezuhanunk az ágyba, miután újra végigtáncoltunk egy napot a könyv alapján.

Zene nélkül táncolni nehéz feladat.

Jézus tudta ezt. Ezért halála előtti este bemutatta tanítványainak a Szentháromság zeneszerzőjét, a Szentlelket (Jn 16:7-9).

Isten három személye közül a Szentlelket értjük legkevésbé. A leggyakoribb tévedés vele kapcsolatban talán az, hogy erőként képzeljük el, és nem személyként, erőként egyéniség nélkül. Ez pedig nem igaz.

A Szentlélek nem „valami”. A Szentlélek személy. „Valaki”. Tudása van, ismeretei vannak (1 Kor 2:11). Akarata van (1 Kor 12:11). Kívánságai vannak (Róm 8:27). Érzelmei vannak (Róm 15:30). Hazudni lehet neki (ApCsel 5:3-4). Ki lehet gúnyolni (Zsid 10:29). Meg lehet szomorítani (Ef 4:30).

A Szentlélek nem egy személytelen erő. Nem Popeye spenótja vagy a szél a vitorlában. Ő a benned lévő Isten, aki segít neked. János Segítőnek hívja. Képzelj magad elé egy édesapát, aki biciklizni tanítja a kisfiát, és fogalmat alkothatsz a Szentlélekről. Az apa a fia mellett marad. Tolja a biciklit, és egyensúlyban tartja, ha a gyermek elborulna. Ezt teszi velünk a Szentlélek. Irányítja és megszilárdítja lépéseinket. Ám ellentétben az édesapával, soha nem hagy el. Velünk marad az idők végezetéig.

Vigasztalja a megváltottakat (Jn 16:7).

Megtéríti az elveszetteket (Jn 16:8).

Megtanít az igazságra ( Jn 16:12).

Azt állítja János, hogy nincs szükségünk a könyvre a tánctanuláshoz? Szó sincs róla, hisz maga is írt bele. A tudás nélküli érzelem épp olyan veszélyes, mint az érzelem nélküli tudás. Isten egyensúlyra törekszik. „Az Isten lélek, és azoknak, akik őt imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniuk.” (Jn 4:24).

A lényeg az, hogy tudd, a zene benned van. „Ha Krisztus benned van, … a Lélek él benned” (Róm 8:10). Nincs szükséged valami képletre, receptre, hogy meghalld. Nincs négy lépésből álló tervem, amivel segíthetnélek. De amim van, az az ígéret, hogy a segítő jön, és vigasztal, megtérít, és tanítja az igazságot.

Gondolj bele, érezted már a vigaszát? Éreztél belső békességet a külső bajok közepette? Akkor hallottad a zenét.

Éreztél a lelkedben fájdalmas szúrást valamilyen helytelen cselekedeted után? Akkor megérintett a Szentlélek.

Volt olyan, hogy felismertél valamilyen új igazságot? Vagy egy régi elvet új fényben láttál meg? Hirtelen megvilágosodik valami. Szemed tágra nyílik. „Aha, már értem!” Volt már ilyen? Ha igen, a Szentlélek tanított az igazságra.

Nekünk, akik hosszú évek óta próbáljuk Isten országát építeni, ez nagyon jó hír. Könnyebb kifeszíteni a vitorlákat, mint evezve hajtani a csónakot. És sokkal könnyebb táncra bírni az embereket, ha Isten szolgáltatja a zenét.

(Részlet az A Gentle Thunder című könyvből, 1995, Thomas Nelson Kiadó)

(Upwords with Max Lucado, 2010.05.28, www.crosswalk.com, eszmelkedesek.blogspot.hu