„A nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, azért összegyűlt Áron körül és követelőzött: ’Készíts nekünk isteneket, akik előttünk járnak. Nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból.’” (Kiv 32,1)

Megtörtént-e már veled, hogy elindultál hitben egy úton, azt hitted, ez Isten akarata, aztán nemsokára tépelődni kezdtél, vajon jól értelmezted-e, amit mondott neked? 

Tudom, milyen ez.

Éveken keresztül úgy gondoltam, hogy az írói hivatás számomra zsákutca. Egyik elutasító levelet a másik után kaptam a kiadóktól, ahova jelentkeztem az írásaimmal. Nagyon elkeseredtem. Kezdtem biztosra venni, hogy rosszul értettem Isten akaratát, amikor azt hittem, ő keltette az írói szenvedélyt a lelkemben.

Nem vettem észre, hogy összekeverem a késleltetést a leállítással. Szerintem nagyon sokszor megesik ez velünk. Pontot rakunk életünk egy szakaszára, ahova három pont illenék.

Vannak szünetjelző, és vannak mondatzáró írásjelek. Utóbbiak a pont, a kérdőjel és a felkiáltójel.

De nemcsak ezeket lehet kirakni egy szakasz végére, sokkal több lehetőségünk van: rakhatunk vesszőt, pontosvesszőt, kettőspontot, három pontot, vagy a kedvencemet, amivel megőrjítem a szerkesztőket - gondolatjelet.

Mi köze mindennek a Biblia igazságához?

Ha lezárásnak értelmezzük a késleltetést, komoly bajba kerülhetünk. Mekkora zűrt okozott magának Izrael népe, mikor arra várakozott, hogy Mózes lejöjjön a hegyről, ahol Istennel találkozott! Ezt olvassuk a Kiv 32,1-ben: „A nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, azért összegyűlt Áron körül és követelőzött: ’Készíts nekünk isteneket, akik előttünk járnak. Nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból’”. „Azzal a Mózessel” az történt, hogy Isten átadta neki a Tízparancsolatot. Nemde elég fontos „szünet”... De mert a nép nem értette a késleltetést, úgy gondolta, nem bízhat Istenben. 

Saját kezükbe ragadták hát a dolgokat, rávették Áront, hogy bálványt készítsen nekik, mert ez kellett ahhoz, hogy megnyugodjanak, és jól érezzék magukat. Amit megoldásnak hittek, csak tetézte a bajt. Többe került nekik, mint amit valaha is gondoltak volna. Minden összeomlott. Ellenségeik gúnyolódásának céltáblája lettek. Sokan életüket vesztették, több mint háromezren. És pestisjárvány tört ki köztük további szenvedéseket okozva.

Mindezt elkerülhették volna, meg azt is, hogy Mózes eszeveszett dühében széttörje a kőtáblákat, amiket Isten maga vésett számukra. Csak annyi kellett volna, hogy egy kicsit tovább várakozzanak Mózes visszatértére.

Akkor, barátnőm, amikor valami késik az életünkben, a köztes idő minden percét szánjuk arra, hogy Isten működésének jeleit lessük. Már az, hogy fel ébredtünk, és lélegzünk, az Ő jóságának bizonyítéka. Figyeljünk hát, vegyük számba mindezeket, és ne feledjük, hogy Isten hallgatása életünk egy területén nem jelenti azt, hogy minden területen hallgat.

Keressünk most egy olyan szeletet az életünkben, ahol már régóta hasztalan várunk valami változásra. Határozzuk el, hogy nem fogjuk zsákutcának tekinteni azt, ami talán csak halasztást jelent.

Mondjuk ki hangosan: „Nem fogok Isten előtt járni. Nem fogom manipulálni, nem fogok erőltetett megoldásokat keresni. Nem adom fel, míg igazolást nem kapok Istentől, hogy azt kell tennem. Továbbra is lesem Isten működését, bizalommal várom, hogy tökéletes tervét kibontakoztassa a maga tökéletes módján és idejében. Ha pedig igazolni fogja, hogy ez egy zsákutca, akkor azért fogom dicsőíteni.”

Ami íróvá válásom halogatását illeti, visszanézve látom, hogy Isten arra használta azt az időszakot, hogy beérjek, hogy jellemem hozzáfejlődjön a hivatásomhoz. Hálás vagyok ezért.

Bízzunk hát Benne. És higgyük, hogy a halasztásnak fontos oka és célja van. 

Mennyei Atyám, bevallom, sokszor vélem zsákutcának, ha valamire várnom kell. Tudatosítsd bennem hogy az én gondolataim nem a Te gondolataid, az én utaim nem a te utaid. Segíts, hogy ne akarjak előtted járni ahelyett, hogy mindenben akaratodat keresném. Bízom benne, hogy terved és időzítésed mindig tökéletes. Ámen.

/Lysa TerKeurst: Is This a Delay or a Dead End?,Encouragement for today/