Nógrádi Katalin festménye
Aranyosi Ervin: A szeretet angyala
Kopogtat egy angyal és be akar jönni.
– Indulj ajtót nyitni, kedvesen köszönni! –
Kicsi kosarában szeretetet hozott,
érzed, hogy a kedved máris megváltozott?
A te szíved most bújt ünneplő ruhába,
boldogan tekintesz szeme sugarába.
A szíved megdobban, jó ezt elfogadni,
s nézz körül, hogy kinek tudnád tovább adni?
Biztos találsz olyat, kinek szíve éhes,
aki boldogságot, örömöt nem érez.
Látod, itt az angyal, elhozta az esélyt,
hogy kihűlt szívekbe meggyújthassuk a fényt.
Hogy szomorkás arcra, kedves mosolyt csaljunk,
hogy a karácsonyról tiszta szívvel valljunk!
Szeretet angyala, jaj de nagyon vártunk,
szívvel marasztalunk, maradj vendég nálunk!
Majd, mikor a szívünk szeretni túl gyenge,
hozz kis melegséget, mire szükség lenne!
Hisz, amikor fázunk, tűzhöz közelítünk,
meleget a másik szívéből merítünk.
Ha közelebb húzunk szívünkhöz egy szívet,
rögön felparázslik egy megtört tekintet.
Ha már felparázslott, ne hagyjuk kihülni,
engedjük a mosolyt az arcára ülni.
Őrizzük az angyalt, maradjon közöttünk,
ha még kicsik vagyunk, vagy ha nagyra nőttünk!
Segítsünk, hogy könnyen tehesse a dolgát,
Élje meg az ember az angyal mivoltát!
Hisz képesek vagyunk szeretetet adni,
karácsony után is angyalok maradni.
Legyen sok ünnepünk a hétköznapokban,
s leljük örömünket ölelő karokban!
Aranyosi Ervin © 2019-12-22.
Kommentáld!