Ige a mai napra

József ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek.
Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás. Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással.
Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett. Sietve menjetek el apámhoz, és mondjátok meg neki:
Ezt üzeni a fiad, József: Isten egész Egyiptom urává tett engem. Jöjj el hozzám, ne tétovázz! Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid, meg a juhaid, marháid és mindened. Én majd ellátlak itt, hiszen még öt évig tart az éhínség. Így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe, sem semmid. Saját szemetekkel látjátok testvéremmel, Benjáminnal együtt, hogy én magam beszélek hozzátok.
Mondjátok el azért apámnak minden dicsőségemet itt Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok. Azután sietve hozzátok ide apámat! Ekkor testvérének, Benjáminnak a nyakába borult, és sírt. Benjámin is sírt a nyakába borulva. Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírt velük. Azután elbeszélgettek vele a testvérei.

1Móz 45,4-15.

MEGBOCSÁTANI ÉS ELFELEJTENI?

Megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre. (Jer 31,34)

A mai bibliai részben olvashatjuk, hogyan bocsátott meg József a testvéreinek. Ugyanakkor egyértelműen kiderül, hogy József nem felejtette el bátyjai vétkét. Habár a parancs ("Bocsáss meg és felejtsd el") nem hangzik el a Bibliában, én mégis azt kívánom, bárcsak el tudnék felejteni minden sérelmet. Meg tudok bocsátani kisebb vétkeket, még el is felejtem őket. Van azonban néhány fájdalmas emlékem, ami továbbra is nagyon bánt, és bizonytalanná tesz, vajon igazán megbocsátottam-e.
Egy pár évvel ezelőtt egy méhekről szóló előadás egészen új megvilágításba helyezte számomra ezt a kérdést.
Amikor egy méhkast megtámad egy külső behatoló, akkor a méhek úgy védekeznek, hogy a behatolót halálra csipdesik. Ha pedig az olyan nagy, hogy nem tudják eltávolítani, akkor bevonják viasszal olyan vastagon, hogy az felismerhetetlenné válva ott marad. Itt jön a csodálatos rész: a behatoló a kas részévé válik!
Ez alapján új értelmet nyert számomra a megbocsátás. Nem tudom teljesen eltávolítani a bántó emlékek okozta sérüléseket. Azok a szívem és keresztény életem részei. Azonban folyamatosan elhelyezhetem őket az ima rétegeibe, míg idővel a sértések elhomályosulnak, annyira, hogy nincs hatalmuk felettem.

Imádság: Könyörületes Istenünk, köszönjük a megbocsátást, amit Fiadban nyertünk el. Ámen.

Bármilyen fájdalom segíthet növekedni Krisztusban.
Valerie L. Runyan (Új-Mexikó, USA)