Ige a mai napra

A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: "Nincs boruk."
Mire Jézus azt mondta: "Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám."
Anyja így szólt a szolgákhoz: "Bármit mond nektek, tegyétek meg."
Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: "Töltsétek meg a vedreket vízzel." És megtöltötték színültig.
Aztán így szólt hozzájuk: "Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak." Ők vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: "Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort."
Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.

Jn 2,1-11.

KICSINY CSODÁK
De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket. (Jn 21,25)

Isten Fiától azt várnánk, hogy szolgálatát egy látványos csodával kezdje: feltámaszt valakit a halálból, megsokasítja a kenyeret és a halat, vagy legalább vízen jár.
De Jézus azzal kezdte szolgálatát, hogy megmentett egy rendezvényt.
Több vendég jelent meg az esküvőn, mint ahány jelezte részvételi szándékát, és a puncsos tálból kifogyott az ital. Ezért Jézus a vizet borrá változtatta.
A víz borrá változtatása senkit sem hozott vissza a halálból, szabadított meg életveszélyes betegségből, vagy dacolt a természet törvényeivel.
Felfed azonban egy olyan Istent, akit nemcsak az érdekel, hogy élet-halál kérdésekkel szembesülünk, hanem mindennapi életünk is.
Hasonló módon az Úr munkálkodik hétköznapi életünk pillanataiban is.
A kapcsolat egy olyan Istennel, akit csak az élet nagy dolgai érdekelnek, nem lenne személyesebb, mint a 112-es segélyhívó operátorának felhívása. De a mi végtelen, mindenható Istenünk úgy döntött, hogy egy személyesebb szinten kapcsolódik hozzánk, nemcsak a hegycsúcsokon, de életünk ebédlőjében is.

Imádság: Istenünk! Hálát adunk neked a kicsi csodákért, melyek megmutatják, mennyire szeretsz bennünket, és törődsz velünk. Ámen.

Ma miben látom meg Isten kicsiny csodáit?
James N. Watkins (Indiana, USA)