"Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.
Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.
Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád?
A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg."

Mt 25,31-40.

EGYSZERŰ SZOLGÁLAT

A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. (Mt 25,40)

Egyik nap, a buszra várakozva, édesanyám arról beszélt a jegyszedőnek, hogy neki is szüksége van Krisztusra. Az ember figyelmesen hallgatta. Édesanyám szavai nagy hatással voltak rá. Anya szerette az embereket, és szívesen beszélt hitéről.
Amikor a lelkészi szolgálatra készültem, olyan előadásokat hallgattam, mint "Hogyan tegyünk bizonyságot". Ma azonban, amikor a hitemről beszélek, megemlékezem édesanyám Jézusról tett bizonyságtételéről. Vágya, hogy Krisztust vigye az emberekhez, az értük való igazi törődésből fakadt, nem pedig egy osztályteremben tanított, lépésről-lépésre felépített módszer tapasztalatán alapult.
Anya cselekedete nagy hatással volt rám. Igaz hite volt, és azt szerette volna, hogy mindenki, akivel csak találkozik, tudjon Krisztus megmentő hatalmáról. Nem tekintette magát lelkésznek. Mégis, lelki táplálékot nyújtott az embereknek, és imádkozott azokkal, akiknek erre volt szükségük.
Azt tette, amire szükség volt mások megsegítése és hite megosztása céljából.
Édesanyám példájából megtanultam, hogy hitünk továbbadásának nem kell bonyolultnak lennie, vagy különösebb módszereket követnie. Ezt bárki közülünk gyakorolhatja.

Imádság: Drága Istenünk, segíts, szeretetedet és a megváltás üzenetét vinni másokhoz! Ámen.

Bárhol vagyunk ma, Krisztus bizonyságtevői lehetünk.
Thad H. Carter (Texas, USA)