Jézus így válaszolt nekik: "Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon.
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön. Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.
Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere."

Jn 6,43-48.

WILLY MEGLÁTOGATÁSA

Nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet. (Jel 3,8)

Szinte hallom az autóm kerekei alatt a keskeny mellékutca burkolatának ropogását, ahogy Willy barátom meglátogatására igyekszem. Látom, amint integet a tornácról a kezével, és botjára támaszkodva azt kérdi: "Mi tartott ilyen sokáig?"
"Megálltam, hogy egy szarvastól útbaigazítást kérjek!" A tréfa mindig megnevettette. Leültünk, és elbeszélgettünk az időjárásról, a gyerekeiről, a szélütésről, amely ingerültté és lehangolttá tette. Én csak hallgattam. Erre volt szüksége.
Willynek hosszú története volt drog- és alkoholfüggőséggel, téves döntésekkel és gyötrelemmel, amelyeket mélyen hordozott.
Körülbelül egy évig látogattam, és láttam, mennyit gyengült. Nem akart Istenről beszélni. "Nem nekem való, jól vagyok így." Aztán egy esős délután, ahogy befordultam Willyhez, bizonytalanul mozogva jött elém a magas fűben, hogy üdvözöljön. "Megtettem" - újságolta. "Mit tettél meg?" - kérdeztem.
"Elmentem az öreg templomba, és most rendben vagyok." Elmosolyodtam, és megcsóváltam a fejem a beteljesülés különös érzésével. Összekacsintottunk, és visszasétáltunk a tornácra. Willyt életének utolsó hónapjaiban a Szentlélek ösztökélte, hogy lépjen át a templom kapuján, és örökké az Úrral legyen.

Imádság: Atyánk, köszönjük a lehetőségeket, amikor megoszthatjuk szeretetedet és kegyelmedet másokkal. Ámen.

Apró cselekedeteim nagy változást hozhatnak mások hitéletébe.
Matt Simmons (Kentucky, USA)