A karmesternek: Dávid zsoltára.
Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne.
Zsolt 40,1-4.
AGGÓDÁSBÓL ÖRÖMBE
Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot. (Jn 16,33)
Délutáni sétáimon élvezem a madarak énekét, figyelem, ahogy a fák hajladoznak a szélben és nyüzsög az erdő. Azon a délutánon azonban eleredt az eső, és inkább az utat figyeltem. Addig még soha sem tűntek fel a repedések és a kátyúk. Úgy éreztem, muszáj minden lépésemre nagyon figyelni, hogy el ne essek. Egyszer csak a szomszédom, Mark lassított mellettem, és letekerte a kocsija ablakát. Egy pár kedves szó a szomszédommal elég volt ahhoz, hogy ne gondoljak többé az úton előttem lévő akadályokra. Helyette gondolataim Mark kedvessége körül keringtek.
Néha a stressz és az élet gondjai olyanok, mint az eső, távol tartanak bennünket attól, hogy felnézzünk és meglássuk Isten jóságát. Helyette csak a problémáinkon időzünk.
Lehet, hogy a mai napon válthatok néhány kedves szót valakivel, és segíthetek abban, hogy tudjon felfelé tekinteni, és békét találni Istenben.
Imádság: Drága Istenünk, amikor a világ gondjai nyomasztanak bennünket, segíts felismerni, hogy te vagy az igazi Vigasztaló! Ámen.
Amikor kedvesen beszélgetek valakivel, Krisztus szeretetét mutatom meg.
Randy Jennings (Virginia, USA)
Kommentáld!