Az ifjú Sámuel pedig az ÚR szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt az ÚR igéje, nem volt gyakran látomás.
Egy napon az történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már homályosodni kezdett, alig látott. Az Isten mécsese még nem aludt el, és Sámuel ott feküdt az ÚR templomában, ahol az Isten ládája volt.
Az ÚR szólította Sámuelt, és ő így felelt: Itt vagyok. Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok.
Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le!
Elment tehát, és lefeküdt. De újra szólította az ÚR Sámuelt, Sámuel pedig fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok.
Ő azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le!
Sámuel még nem ismerte az URat, mert az ÚR még nem jelentette ki igéjét neki. Az ÚR azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok.
Ekkor értette meg Éli, hogy az ÚR szólítja az ifjút. Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, URam, mert hallja a te szolgád!
Sámuel elment, és lefeküdt a helyére. Az ÚR pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel!
Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád.

1Sám 3,1-10.

ÚJ CÉLOK

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. (Róm 8,28)

Egy autóbaleset következtében 5 csigolyám eltört, és amputálni kellett a bal lábamat. Akkoriban jól fizető állásom volt a hadseregben. A baleset miatt kénytelen voltam rokkantsági nyugdíjba vonulni. A kórházban töltött hónapok alatt Istent faggattam, miért engedte ezt. Időnként átkoztam is őt a fájdalom és szeretett állásom elvesztése miatt. Hónapokig depressziós voltam.
Később, egy középiskolai osztálytalálkozón egyik osztálytársammal felelevenítettük a barátságunkat, és hamarosan összeházasodtunk. Mint korábbi egészségügyis, önkéntességet vállalt egy kórházban. Engem is bevont a szolgálatba, bűvész trükköket mutattam a kezelésekben részesülő gyerekeknek.
Hamarosan ez a misszió három másik kórházban is elkezdődött, és 18 éven keresztül mosolyt csaltunk a gyerekek arcára.
Nem sokkal a misszió kezdete után, a szülők hálálkodva jöttek hozzánk köszönetet mondani, mert örömet szereztünk gyermekeiknek.
Miután visszavonultunk kórházi munkánktól, rájöttem, hogyan munkálkodott Isten még a baleset utáni időszakban is bennem. Ő készített fel, hogy másoknak örömet adjak.

Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy meglássuk az új célt, melyet te építesz, amikor zsákutcába kerülünk. Ámen.

A ma veszteségében megtalálhatom a holnap szolgálatát.
John S. McClenahan (Nevada, USA)