Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! ÚR az ő neve, vigadjatok színe előtt!
Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában.
Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen.
Ó Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela)
rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt.
Bőven adtál esőt örökségedre, ó Isten, és a fáradtat megerősítetted.
Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz a nyomorultról, Istenem!

Zsolt 68,5-11.

MINDIG A LELÁTÓN

Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten szent hajlékában. (Zsolt 68,6)

Amikor iskolás voltam, édesapám részt vett minden edzésemen, foci- és kosárlabda-mérkőzésen, birkózó bajnokságon. Sokáig úgy gondoltam, hogy ez csak azért volt, mert olyan jó volt a kapcsolatunk. Szurkolása a diákatlétáknak kitartott még hatvanéves korára is. Csak a temetésén tudtam meg a bátyámtól, hogy mi volt a valódi oka jelenlétének ezeken az eseményeken. Édesapám elmondta neki: "Amikor én voltam iskolás, szüleim soha nem jöttek el sehová, mert mindig részegen a kocsmában ültek. Ezt mindazokért a gyerekekért is teszem, akiknek a szülei soha nem jelennek meg. Ők is számolhatnak velem, hogy ott vagyok a lelátón. Mindig ott vagyok, hogy nekik is szurkoljon valaki".
Bár édesapám nem volt vallásos, példája Istenre emlékeztet, aki szeretetet és reménységet mutat nekünk azzal, hogy soha nem hagy magunkra. Ugyanúgy, ahogyan édesapám mindig kint volt a lelátón a gyerekekért, úgy tett Jézus is, amikor felment a mennybe, és elküldte a Szentlelket, hogy minket bátorítson. Teljes hitünket és reménységünket valóban belé vethetjük.

Imádság: Drága Atyánk, mutasd meg újra és újra másokon keresztül is, hogy mindig figyelsz ránk, és vezérelsz bennünket életünk ösvényén! Ámen.

Isten mindig ott van velünk, és figyelemmel kísér minket.
Jason Robinson (Wisconsin, USA)