És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.
Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."
A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent". És így szólt: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!" És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.
Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz.

Jel 21,1-7.

HÁT NEM CSODÁS?

És letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. (Jel 21,4)

Felnőtteknek tanítok kreatív írást. Többen az idősebb korosztályhoz tartoznak. Nemrég megtudtam, hogy egyikük meghalt egy rövid, súlyos betegség következtében. Nem volt könnyű megosztani a hírt a többiekkel, de időt szántunk rá, hogy megemlékezzünk róla. A kedvenc emlékem az, ahogy beviharzott a terembe egy esős, szeles, szürke téli napon, és felkiáltott: "Hát nem csodás?" Azt hittem, viccel. De ő azt mondta: "Dehogy! Annyira szeretem ezt az időt! A kutyámmal hihetetlenül jót sétáltunk a tengerparton. Ez az idő megtölt élettel!"
Mindig ámulattal töltött el ennek a nőnek a vidám életszemlélete, és biztos voltam abban, hogy erős keresztény. Azt is biztosan tudom, hogy most már nincsenek fájdalmai, és még élettel telibb, mint valaha.
A Jelenések könyve ma arra emlékeztet, hogy a jelen szenvedéseink csak átmenetiek.
Isten fog bennünket teljessé tenni - teljesebbé, mint bármikor az életünkben. És ahogy az élet örömeit élvezzük, ne felejtsük el, hogy Isten országa már köztünk van. Isten velünk és Isten előttünk: hát nem csodás?

Imádság: Atyánk, magasztalunk téged az örökkévaló reményért és jelenlétedért, mely kísér bennünket. Ámen.

Isten az én reményem ma és mindörökké.
Caroline Greville (Anglia, Egyesült Királyság)