Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.
Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.
Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.
Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban. Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor eltávoztam Macedóniából, az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban, csak ti egyedül, mert egyszer-másszor Thesszalonikába is küldtetek szükségleteimre. Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra.
Átvettem mindent, és bővelkedem. El vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek.
Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.

Fil 4,10-19.

ELTERELŐ BÜSZKESÉG

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. (Fil 4,19)

Az első hátizsákos túrámon még alig indultam neki a hegycsúcsnak, amikor rájöttem, hogy túlpakoltam a zsákomat. Küzdve magam felfelé, megpillantottam a csoport egyik tagját felém jönni lefelé az ösvényen, akivel még eddig nem találkoztam. "Ó, Uram, add, hogy csak intsen, és menjen is tovább!" - fohászkodtam. De nem, ő megállt pontosan szembe velem, felém nyújtotta kezét, és megszólalt: "Hello, Jay vagyok. Akarod, hogy vigyem a zsákodat?" Gondolatban már kiáltottam is, hogy igen, de az ajkam azt suttogta: "Nem, köszönöm, elbírok vele." A büszkeségem teljes mértékben ellenszegült annak, hogy segítséget fogadjak el. Megfordult, és együtt másztunk tovább. De mikor Jay többször is megkérdezte, segítsen-e vinni a zsákomat, végül beadtam a derekam.
Erőért imádkoztam, de Istennek valami más terve volt. Néha áldozattal jár részünkről Isten gondoskodását elfogadni, mint például a magabiztos büszkeségünk feladása. Ez az áldozat nem az Isten, hanem a mi javunkat szolgálja.
Amikor a bűn és a büszkeség nem vonja el figyelmünket, a szívünk és fülünk nyitottabbá válik Isten felé. Szabadok leszünk megérezni és megérteni Isten üzenetét. Megtapasztaljuk a békességet egy nehéz időszakban.

Imádság: Istenünk, segíts elengednünk büszkeségünket, hogy bízhassunk a te gondoskodásodban. Ámen.

Ma leteszem a terheimet, hogy befogadhassam Isten erejét.
A. Mattingly (Texas, USA)