Hallgass rám, Jákób háza, és Izráel házának egész maradéka, ti, akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek:
Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.
Ézs 46,3-4.
MEGMENTVE ÉS MEGTARTVA
Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg. (Ézs 46,4)
Néhány éve a verandánk mellett kihajtott egy növény. Nem tudtuk, mi lehet, de ahogy nőtt, úgy tűnt, fa lesz belőle. Apám ki akarta vágni, mert nem akarta, hogy árnyékot vessen a házra. Ám amikor észrevette, hogy szeretem ezt a növényt, hagyta nőni.
Néhány hét múlva észrevettem, hogy a növény szára megrepedt. Erős szél fújhatott az éjjel. Felhívtam a nővérem, s elmondtam, milyen szomorú vagyok. Meglepetésemre kötelet hozott, és a szárat a falhoz rögzítette. Egy idő múlva a növényből egy magas fa lett.
Az életben is gyakran érezzük magunkat "megtörve".
Súlyos terhek bántanak: anyagi gondok, egészségügyi problémák, vagy más bajok, ahogy az erős szél a növényem esetén. Ám Isten megerősíthet minket, mint a kötél a fámat.
Az Ézs 46,4-ben Isten megígéri, hogy velünk lesz, egész addig, míg megöregszünk és megőszülünk. Ezzel az ígérettel békében és örömmel élhetünk.
Imádság: Mindenható Istenünk, segíts bíznunk, hogy minden problémánk közepette te hordozol minket! Ámen.
Ha gyengének érzem magam, bízhatok Isten megtartó erejében.
Linawati Santoso (Kelet-Jáva, Indonézia)
Kommentáld!