Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.
Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban. Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor eltávoztam Macedóniából, az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban, csak ti egyedül, mert egyszer-másszor Thesszalonikába is küldtetek szükségleteimre.
Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. Átvettem mindent, és bővelkedem. El vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. A dicsőség pedig Istenünké és Atyánké örökkön-örökké. Ámen.

Fil 4,10-20.

A SZÜKSÉG BETÖLTÉSE

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban. (Fil 4,19)

Péntekenként a lakásomhoz közeli őstermelői piacra csak úgy özönlenek az emberek, hogy húst, sajtot és különféle termékeket vásároljanak. A vásárlók különböző dolgokat keresnek, mindenki a szükségletei szerint.
Hasonlóképpen van ez a templomba járó emberek esetében is.
Egyesek azért jönnek, mert közösséget keresnek.
Mások tanítást akarnak kapni.
Némelyek az énekek kedvéért jönnek, míg vannak, akik némák az éneklés alatt, de szívből imádkozzák a Miatyánkot.
Megint mások megosztják a tanításra, a vezetés, vagy a buzdítás szolgálatára kapott ajándékukat.
Mindenki, aki szolgál, aki csak egy jó szót szól a szomorkodónak, a megtört vagy megsebzett szívűnek, megtapasztalhatja, hogy ezáltal maga is áldást nyer.
Különböző emberek vagyunk, és bármilyen okból is jövünk az istentiszteletre, Isten és a közösség gondot visel szükségeinkről.
Senki sem tudja kielégíteni minden ember szükségét, egyedül Isten képes rá. Nekünk az a feladatunk, hogy meghívjuk az embereket a gyülekezetbe, hogy Istennel kapcsolatba kerülhessenek, és ráleljenek a hívők szeretetteljes közösségére.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy értékeljünk mindenkit, aki a gyülekezetünkbe jár. Vezess, hogy betölthessük mások szükségét, miközben neked szolgálunk! Ámen.

Nincs olyan nagy szükség, melyet Isten meg nem elégíthet.
Shirley Brosius (Pennsylvania, USA)