A karmesternek: Dávid zsoltára.
Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne.
Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.
URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.
Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz.
Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam.
Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van.
Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, URam!
Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt.

Zsolt 40,1-11.

LÉLEGZET, IMÁDSÁG, HIT

Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. (Zsolt 40,3)

89 éves voltam, amikor a betegség és depresszió arra kényszerített, hogy elmenjek egy gondozó intézménybe. Ott a fizikai, érzelmi, szellemi és mentális kimerültség kombinált kihívásaival néztem szembe. Az, hogy ennyire másoktól függtem, elgondolkodtatott, vajon a lelkészi és lelkigondozói tapasztalatom segít-e most. Az ijesztő, halálközeli tapasztalat alatt rájöttem, hogy az az éveken át tartó gyakorlat, amelyet másoknak tanítottam, megtartott anélkül, hogy gondoltam volna rá. Nagy hálaadással ünnepeltem meg 90. születésnapomat számos barátommal az otthonomban.
Azon a napon, amikor hazaindultam, egy gondozó odajött hozzám, és azt mondta: "Amikor bejött, félig halott volt. Most nézzen magára! Hazamegy. Az ima és a hit milyen szerepet játszott a gyógyulásában?"
A kérdés ráébresztett, hogy az imádság és hit nem új, kiegészítő vagy látványos vészhelyzeti eszköz, amiket krízisek alatt használunk.
A fizikai lélegzés, a spirituális hit és a szüntelen imádkozás a szellemi egészség szempontjából nélkülözhetetlen, amelyek nemcsak válsághelyzetben tartanak meg, hanem minden nap.

Imádság: Jézusunk! Tudatosítsd bennünk, hogy minden helyzetben velünk vagy! Ámen.

Isten olyan közel van, mint a lélegzet.
Jack Albright (Kansas, USA)