Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.
Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott.

Préd 3,1-11.

TEDD MEG AZ ELSŐ LÉPÉST!

Szépen megalkotott minket a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta. (Préd 3,11)

A házunk előkertjében van egy gazdagon díszített madárház egy barázdabillegető család számára. Szinte oda voltam láncolva a messzelátómhoz, úgy figyeltem a fiókákat, amint egyenként kikukucskáltak belőle, néhányan még merészen a nyílás faszegélyére is ráugrottak. Valószínűleg később a nap során felfedezték, hogy repülni is tudnak.
Vajon így nézi Isten az én szárnyaimat bontogató próbálkozásaimat az új dolgok kipróbálásakor? Vajon izgatott Isten, amikor első lépéseimet teszem a hitben? Nemrégiben Észak-Karolinából Ausztriába repültem egy imakonferenciára. Izgatott és rémült voltam, hogyan fogok egyedül átutazni a fél világon. Ez a némileg rémisztő ugrás alaposan elmélyítette a hitemet és az imaéletemet.
Isten csodálatos ajándéka az ösztön, amely hajtja a madárfiókákat. Ez vezeti őket arra, hogy kiterjesszék szárnyukat és repüljenek, pontosan a megfelelő időben. Imádkozom azért, hogy engem is egy ilyen belső ösztön irányítson, amikor Isten azt akarja, hogy új szolgálati terepet próbáljak ki, vagy növekedjek belsőleg. Bárcsak mindig készséges lennék kiterjeszteni szárnyaimat, és repülnék, amikor Isten azt várja!

Imádság: Drága Istenünk, adj bátorságot, hogy kipróbáljunk új dolgokat, míg a hit útján mélyebb ösvényekre vezetsz! Ámen.

Kész vagyok egy új, hitbéli "ugrásra", ha Isten arra kér.
Cynthia Harris (Észak-Karolina, USA)