Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.
Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: "Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?" A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!
Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.

1Kor 15,50-58.

ÁTFORMÁLÓ PILLANAT

Szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. (1Kor 15,58)

Szüleim több keresztény közösségben is szolgálnak, és mindig magukkal visznek, hogy segítsek nekik. Nemrég viszont kezdtem úgy érezni, hogy azokban a közösségekben munkálkodni nem nekem való. Meg is mondtam szüleimnek, hogy nem nagyon rajongok azért a munkáért, mert nem érzem ott Isten jelenlétét.
Édesapám azt mondta, hogy a szolgálatban a legfontosabb dolog az, hogy Istennek szolgáljunk, és megosszuk a jó hírt másokkal. Megkért, hogy gondoljak erre a célra, és fontoljam meg újból a dolgot.
Csalódott és dühös voltam. Úgy éreztem, hogy Istent szolgálni egyre nagyobb teher számomra.
Két nap múlva éppen zenét hallgattam, mikor egy keresztény dal szólalt meg, melyet behunyt szemmel füleltem. Abban a pillanatban megéreztem Isten jelenlétét, és ezeket a szavakat hallottam:
"Szolgálj örömmel engem!" Egy igazi átformáló pillanat volt ez. Nem tudom teljesen elmagyarázni, de Isten velem volt a kétségeim között.
Az a pillanat megtöltött örömmel, és őszinte vágyat ébresztett bennem, hogy folytassam a gyülekezeti missziós munkát, megosztva a Krisztusról szóló örömhírt másokkal.

Imádság: Isten élő Lelke, köszönjük, hogy mellettünk állsz a kétség perceiben. Ösztönözz arra, hogy igaz tanítványaidként éljünk! Ámen.

Még a kétségek között is velem van Isten.
Carolina Murgueytio (Pichincha, Ecuador)