Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.
Abrám elment, ahogyan azt az ÚR mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból. Fogta Abrám Szárajt, a feleségét, és Lótot, a testvére fiát, meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akikre Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is érkeztek Kánaán földjére. Majd átvonult Abrám az országon egészen a sikemi szenthelyig, Móré tölgyeséig. Akkor még kánaániak voltak ezen a földön.
Az ÚR megjelent Abrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet! Ő pedig oltárt épített ott az ÚRnak, aki megjelent neki. Onnan továbbvonult a Bételtől keletre eső hegyvidékre, és felütötte sátrát. Bétel esett nyugatra, Aj pedig keletre.
Oltárt épített ott is az ÚRnak, és segítségül hívta az ÚR nevét. Azután útnak indult Abrám, és továbbvonult a Délvidék felé.

1Móz 12,1-9.

VÁLASZD AZ ÖRÖMÖT!

Így szólt az ÚR Abrámhoz látomásban: Ne félj, Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges. (1Móz 15,1)

Gyakran gondolok Ábrahámra. Az ő története hűségre és engedelmességre sarkall. Azonosulni tudok a vele történtekkel, mert saját élettörténetem számos helyen hasonlít az övére.
Ábrahám nem volt fiatal, mikor Isten kihívta őt családja földjéről, és én sem voltam fiatal. Ő 75 éves volt, én 58. Ábrahám anyagi jólétből anyagi jólétbe került. Isten nekem viszont ezt mondta: "Van valami sokkal jobb számodra, mint az anyagi jólét. Az én tervem egy lelki gazdagság, ám szegény emberként kell élned Hondurasban."
Isten megváltoztatta Abrám nevét Ábrahámra (1Móz 17,5), és én is nevet változtattam, az Istennek való szolgálat érdekében. (Alegría del Senor - Úr Öröme)
Ábrahám történetét újra és újra elolvastam. Sehol sem olvastam arról, hogyan érezte magát az otthona elhagyása miatt. De bátorít a gondolat, hogy nekem is ugyanez a szabadság adatott.
Választanom kell, hogy örömmel indulok el az új életbe vezető úton vagy kelletlenül és keserűséggel. Legtöbbször az örömöt választom, ám néha még mindig elbátortalanodom. Isten elhívása nem jelent garanciát a csüggedés ellen.
De ha mégis elcsüggednénk, nagy örömet és megelégedést jelent, hogy Isten hívását követjük.

Imádság: Urunk, segíts megízlelnünk az engedelmesség és a hűség örömét! Köszönjük, hogy jutalmad igen bőséges. Ámen.

Eldönthetem, hogyan érzek Isten elhívásával kapcsolatban.
Alegría del Senor nővér (Colón, Honduras)