Erős vár a mi Istenünk
A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra.
Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.)
Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld. A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

Zsolt 46,1-8.

ISTEN KEZÉBEN

Maga az Úr vonul majd előtted, ő maga lesz veled. Nem hagy cserben téged, és nem hagy el: ne félj hát, és ne rettegj! (5Móz 31,8)

Nyolcéves koromban elcsúsztam egy eltört üvegpalackon, és a cserepek a csontig bevágták a térdemet. Az orvosok bevarrták a sebet, és jól bekötözték a lábamat a csípőmtől kezdve a térdem aljáig. Így hát esténként édesapámnak kellett ölben felvinnie az ágyamba.
Az első reggel, miközben levitt a földszintre, lenéztem a lépcső aljára, és erősebben megszorítottam a nyakát. Apa azt mondta: "Nyugi, tartalak". A félelem elillant, és én megnyugodtam. Nem is emlékszem, milyenek voltak ezután hat hétig ezek a le- és felmenetelek a meredek lépcsőn.
Mielőtt befogadtam Krisztust az életembe, ugyanilyen pánikszerű félelmet éreztem. Megsebzett voltam és átvitt értelemben mozgásképtelen.
Úgy tűnt, egyszerűen nincs lehetőség arra, hogy megnyugodjak, nincs hely, ahol békét lelhetek.
Amikor azonban Isten így szólt hozzám: "Ne félj!", mélyről jövő megkönnyebbülést éreztem. Megadtam magam, és Isten azóta is hordoz.

Imádság: Szerető Istenünk, köszönjük, hogy karodban tartasz, és hordozol minket. Amikor elbukunk, összetöröttek vagyunk, amikor már mozdulni sem tudunk, így szólsz hozzánk: "Ne félj!" Kérünk, segíts minden élethelyzetben benned megnyugvást találnunk! Ámen.

Életem minden hányattatásában Isten így szól: "Én tartalak".
Steven Scheid (Tennessee, USA)