FENT – LENT – BENT
Uram, Teremtő, Felséges Isten,
Te, Ki a világot alkottad,
Neked semmi sem lehetetlen,
Miként sokszor megmutattad:
.
Hajolj le most is mihozzánk
Sok-sok nyomorúságunkban,
Melyek elborítanak – siess hozzánk,
Légy erős várunk, hová meneküljünk imában!
.
Te azt is meghallgatod, ha perlünk
Veled, a Szentséges Istennel –
Nem perlekedsz vissza, fájó lelkünk
Megtöltöd vigasztalással, Lelkeddel.
.
Tiéd a mindenség, a Te alkotásod,
Mi is, porszem ember-teremtmények,
De ha zuhannánk a szakadékba, Karod
Alánk tartod, s éledni kezdnek a remények.
.
Sok-sok nyomorúságunk között is
Elhihetjük, megláthatjuk,
Hogy Tenyerén tart a Teremtő, és
Nem hagy onnan kiesni, garantáljuk!
.
Azaz nem mi garantáljuk
(Bár a tapasztalat is mutatja),
Isten igazmondását állítjuk,
Azt pedig Ő Maga bizonyítja.
.
Mi, akik már sokszor átéltük,
Bizonyságot teszünk róla,
Mennyi minden változást megéltünk,
Ami miatt hálásan beszélhetünk – Róla.
.
Megváltozott életünkkel
Elmondhatjuk szóval, tettel,
Mit tett Isten a szívünkkel:
Megtöltötte szeretettel.
.
Isten beleburkol minket
Szeretetbe, kegyelembe,
Elküldte Karácsonykor a Gyermeket,
Hogy befogadjon majd a mennybe.
.
Lenéz, lehajol, lenyúl a magasból,
Felfelé irányítja lépteinket – Hozzá,
Vagy egy másik emberhez – a’ célból,
Hogy őt is odavezessük Őhozzá.
.
Végezzük állhatatossággal
Ezt a nehéz szolgálatot:
Szelíd szóval, alázatossággal
Menteni a rászorulót!
.
Lakozz bennünk, Urunk Isten,
Hogy még teljesebben átéljük,
Milyen lesz a mennyország, hogy hitben
Meglássunk Téged, és ne kelljen féljünk!
.
Nézz le ránk a magas mennyből,
Hogy átéljük azt a csodát:
Kiemelsz a csüggedésből,
S örömmel töltesz el – nem csak odaát! Ámen
-Sántáné Gegus Sára verse-
Kommentáld!