KI KEZDJE EL?

A lelkész kertje hűvös sarkába húzódva olvasgatott, amikor
hirtelen ott állt előtte Laci, fia gyermekkori barátja, azóta
kétgyerekes mérnök.
- Áldás, békesség! Bocsánat, ha zavarom, nyitva volt a kapu.
Ide mindig bejövök, mint régen.
- Ennek örülök Laci, mindjárt jön a fiam.
A látogató lezökkent a másik kerti székre és olyan mélyet sóhajtott,
hogy az idős lelkész akaratlanul megkérdezte:
- Sokat dolgozol? Fáradt vagy?
- Fáradt – némi hallgatás után hozzátette – legbelül.
Néhány rövid mondat után rátért, mi nyomja a szívét, legbelül. Névnapjára a felesége kezébe adott valami szépen csomagolt
bigyulát, és azt mondta: Isten éltessen,
kezet rázott vele, mint a főnöke az irodában. Kibotorkált a kertbe,
a kutya a nyakába ugrott, és végig nyalta a képét.
- Legalább megcsókolt valaki. – Kínosan felnevetett, de megpárásodott a szeme.
- Sokat vagy távol? Ez a baj?
Laci felemelt a földről egy fehéren erezett kavicsot s tenyerén a lelkész elé tartotta:
- Ilyen hideg az asszony, mint ez a kő. - Ujjai görcsösen szorították a tenyeréhez, úgy folytatta – ezért utazom annyit, nem kedvtelésből. Azzal aki mellettem ül a gépen, bárki legyen az, mindig tudok beszélgetni. Másokkal is.
A feleségemmel soha. Ha messziről érkezem és hozok neki valamit, hűvösen biccent, jólnevelten megköszöni. Olykor meg sem nézi. Enni ad, valamit mond a gyerekekről, aztán visszanéz szobája ajtajából, ezt mondja: Szia -, és reggelig nem látom.
- Mikor némultatok el így?
- Sosem volt bőbeszédű, de most messzebb él tőlem, mint a Szíriusz.
Az idős lelkész akaratlanul is a férfi kezét figyelte, ahogy ujjai között forgatta a kavicsot.
- Átvennéd a másik kezedbe?
- Bocsásson meg, ha ideges vagyok, mindig babrálok valamivel. – El akarta dobni a kavicsot.
- Várj, vedd a másik kezedbe!
A férfi zavartan engedelmeskedett.
- Ugye most melegebb, mint amikor felvetted?
- Melegebb a tenyeremtől.
- Attól. Próbáld meg fiam ezt a feleségeddel is, hátha felmelegszik. Ismered Assisi Ferenc imáját?
- Ismerem. „Add, hogy ne engem szeressenek, hanem én szeressek, mert akkor kap az ember, ha ad.”
Laci lassan felállt. Pár percig még nézte a tenyerében a kavicsot.
- Most megyek.
- Nem várod meg a fiamat?
- Most nem. Inkább hazamegyek.
- Melegíteni?
- Melegíteni.
Gyökössy Endre (1913-1997)