Május utolsó vasárnapja, NEMZETKÖZI GYERMEKNAP
Imádság a kisfiamért
Ma fagyos a világ de én mégis boldog vagyok,
mert szívemben a szeretet fényes napja ragyog.
Mindezt pedig neked köszönöm drága Istenem
Aki szeretett kisfiamat elküldted nekem.
Megáldottad őt két ölelő karral,
Szívet melegítő angyali hanggal,
Hozzám vígan rohanó két kis fürge lábbal,
Szívem megolvasztó "édesapám" szavával.
Kérlek, hogy segítsd meg egész életében,
tartsd meg őt mindig jó egészségben,
áldd meg minden testi és lelki jóval,
mindig tiszta szívvel és őszinte szóval.
Bánat sose érje, a baj messze elkerülje,
Arcát a szomorúság soha meg ne ülje.
Köszönöm, hogy én lehetek a legjobb barátja,
Aki segítséggel fordulhatok az ő kérő szavára.
Végül pedig arra kérlek, drága Istenem,
Ad erőt, hogy kisfiam felnevelhessem.
Adj türelmet, hogy őt mindig szívből szeressem,
Segítsem és óvjam, hogy boldog felnőtt lehessen.
S ha nem leszek már neki, mert földi utam véget ért,
Kérlek, hogy te viseld gondját áldott szent Fiadért.
Óh, hallgasd meg Uram buzgó imádságomat
És áldd meg mindenkor az én drága kisfiamat. Ámen.
Varga Szilárd Csaba. 2020.12.09.
,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
NEHÉZ ÚT VOLT
Ennyi év után látom és tudom,
túl a bajokon ,túl a gondokon,
a sok lemondás mindennel felért,
nem csinálhattam volna jobb cserét.
Hogy mit vesztettem el ,nem is kérdezem,
oly sokat adtál ,fiam ,énnekem.
Azzal a világ kincse föl nem ér,
ha látom ,szemedben ragyog a fény.
Nehéz út volt, de szép volt ám, nagyon.
Törpe lett benne minden fájdalom.
De az öröm óriás nagyra nőtt,
s boldogan állok nagy fiam előtt.
Óh ,mennyi ,mennyi emlékem maradt,
míg az idő fölöttem elszaladt.
Úgy érzem ,hogy túl sokat is kaptam,
az Életnek adósa maradtam.
Olyan nagy kincset nyújtott át cserébe:
felnőtt a fiam ,ember lett belőle!
/Páskúlyné Kovács Erzsébet/
Kommentáld!