Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (1János4:10)
Az összes törvény a nagy parancsolatban foglaltatik össze: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből" (Máté 22:37). Hadd kérdezzem meg, volt valaha is valaki, aki teljes szívéből, teljes lelkéből és teljes elméjéből képes volt szeretni az Urat?
A válasz nyilvánvaló. Nincs olyan ember, aki képes lenne erre. Isten mindig is tudta, hogy a törvény alatt senki sem képes Őt ilyen tökéletesen szeretni.
Ezért tudod mit tett? Elküldte a Fiát, Jézust. Amikor ezt tette, akkor gyakorlatilag azt mondta nekünk:
„Tudom, hogy nem tudtok tökéletesen szeretni. Idefigyeljetek hát! Én foglak titeket teljes szívemből, teljes lelkemből és teljes erőmből szeretni." Azután szélesre tárta két karját és meghalt értünk!
Kedves barátom, szakíts ma időt arra, hogy a következő gondolatot a szívedbe vésd: A kereszt nem a mi tökéletes szeretetünk és Isten iránti odaadásunk jele.
A kereszt Isten irántunk gyakorolt tökéletes szeretetének, tökéletes kegyelmének (ki nem érdemelhető jóindulatának) a jele.
Hogy jobban megértsük, nézzük meg, hogyan definiálja a Biblia a szeretetet: „Ez a szeretet, nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért."
Ez a lényege az újszövetségnek, a kegyelem szövetségének – az Ő szeretete felénk, és nem a mi szeretetünk Felé.
És amikor az Ő szeretetére fókuszálunk, akkor egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy minden erőlködés nélkül szeretjük Őt és másokat!
Joseph Prince
Kommentáld!