„Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcsesség; ami pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerteti” (Péld 14:33).

Előfordult, hogy a körülmények áldozatainak éreztük magunkat? Kívántuk már, hogy bárcsak valahol másutt élnénk vagy valaki más helyében lennénk? Akkor gondoljunk Abigailra, akivel e heti tanulmányunk foglalkozik!
Szomorú, hogy az intelligens, gyönyörű asszony férje, Nábál irigy, szűklátókörű, kegyetlen ember volt; Káleb leszármazottja, de még csak nem is emlékeztetett nagy tisztelettel emlegetett elődjére.

Nábál gazdag volt, de bolondnak nevezték, gúnyneve utalt jellemére.
Abigail és Nábál korában a házastársat általában a szülők választották, így Abigailnak valószínűleg nem sok beleszólása lehetett abba, hogy ki lesz a párja. Kedvezőtlennek mondhatjuk körülményeit, mivel ilyen frigybe kényszerült. Helyzete korántsem volt jó, de az életéből megismert epizód arra bátorít, hogy nekünk sem kell a körülmények áldozatává válnunk.
Abigail nem próbált meg elmenekülni a valóság elől.
Reálisan szemlélte saját helyzetét (1Sám 25:25), de nem engedte, hogy a körülmények összeroppantsák.
Igyekezett a lehető legjobbat kihozni abból, ami adódott.

Ha az ember haragtól fűtve reagál, nem könnyű megfelelő választ adni, mértéket tartani. Abigail tehát nemcsak egyszerűen elküldte az ajándékot, várva, hogyan alakul a helyzet, hanem ő maga is nyeregbe pattant és elindult Dávid elé. Erőszakos, meggondolatlan férfi felesége volt, de nem hagyta, hogy férje lelkileg összetörje. Nem vált férje áldozatává. Megőrizte egészséges öntudatát, és saját életét is kockára téve menteni igyekezett háza népét. Nagyjából olyan eséllyel indult, mint a fiatal Dávid Góliáttal szemben: egy asszony néhány szolgával és a szamárháton vitt étellel a 400 feldühödött, fegyveres férfi ellen. Eközben a bolond Nábál is elfoglalja magát. Amíg bátor felesége a dühödt sereg elé igyekszik, ő otthon lakomázik, iszogat.
Mit tanítanak a következő versek tetteink súlyáról? Mt 7:21; 25:31-46; Jak 2:14-17
Beszélni könnyű, de tetteink vagy alátámasztják szavainkat, vagy ellentmondanak azoknak. Abigail, Dávid és Nábál cselekedetei sokat elárultak arról, mit gondoltak, kit tartottak fontosnak, milyen lélek késztette őket.
Ha valaki pusztán a tetteink alapján ítélne meg, vajon mit mondana rólunk? Miért? Mit tudhatunk meg válaszunkból önmagunkról?