LOMOS ÉLET:
A kazánház az alagsorunkban nem mindig szép látvány. Itt, ezen a félreeső helyen tároljuk azokat a holmikat, amikre épp nincs szükségünk, na meg a különböző családi ereklyéket. Hogy valami rendet tudjunk ott tartani, polcokat szereltünk fel, nagy műanyagládákat állítottunk be, ahol szépen csoportosítva tárolni lehet a család lomjait.
Terveim szerint minden láda, polc felcímkézve fogadja magába a különböző ünnepekhez tartozó dekorációkat, a lekvárokat s más házi készítésű, üvegekbe elrakott vagy bedobozolt finomságokat, szépségeket. Ily módon egy áttekinthető, rendezett lomtár+ kamra lehetne a kazánházunk. Többnyire így is néz ki. Mondjuk az idő 82%-ában.
Előfordul ugyanakkor, hogy nem szánunk időt arra, hogy a helyére tegyük az épp odavitt dolgokat, s megelégszünk a nyisd ki-dobd be-csukd vissza mozdulatsorral: kinyitjuk az ajtót, behajítjuk a kezünkben lévő holmit, majd visszacsukjuk gondosan az ajtót, hogy eltakarjuk az egyre növekvő kupacot a szomszédos helyiségben tartózkodók elől.
A végeredmény egy egyre gyarapodó lomhalmaz szépen felcímkézett polcaim, dobozaim között. Muszáj ilyenkor megállnom, időt szakítanom rá, hogy lemenjek, és szépen egyenként mindent helyre rakjak.
Néha bizony a szívem egy ilyen lomtárra emlékeztet, amibe rendszertelenül bedobálnak mindenfélét. A szívemmel sem ez az eredeti szándékom, nem szeretném, ha helytelen hozzáállások, fertőzött gondolatok tárháza lenne, amik aztán akár rejtett bűnökhöz is vezethetnek. Pedig ha nem viszek minden gondolatot és érzést a helyére – azaz Krisztus irányítása alá -, gyökeret verve lelkemben bűnös burjánzásba kezdenek, s tönkreteszik Isten eredeti tervét, hogy Fia példája szerint éljek. A külvilág talán semmit sem lát belőle, de lelkem ajtaja mögött ott egy jókora lomhalmaz.
Ha rendet akarunk tartani lelki dolgaink közt, rendszeresen meg kell kérdeznünk Isten véleményét gondolatainkról, érzéseinkről, hogy időben észrevegyük, ha haszontalan lomokat kezdünk felhalmozni.

Őrizgetünk-e haragot, keserűséget, irigységet, rosszakaratot? Tárolunk-e lelkünkben szellemi restséget vagy rendetlen ragaszkodást, amit többre tartunk Isten szereteténél?
Ha nem távolítjuk el ezeket időben, megvallva őket Isten előtt, olyan lelki lomhalmazt gyűjthetünk fel, ami végül akár súlyosabb bűnbe is torkollhat, amit sosem szerettünk volna elkövetni. Ha rejtett harag gyűl a lelkünkben valaki iránt, az kemény, sértő szavakban robbanhat ki. A titkos irigység ronda pletykáláshoz vezethet. Színfalak mögé rejtett keserűségünk csúnya viselkedésben nyilvánulhat meg.
Tekintsük mai igénket takarításra felszólító intelemnek: „De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt!” Isten a takarítás Mestere, egyedül Ő képes segíteni, hogy rendet rakjunk lelki lomtárunkban.
Engedjük, hogy kidobálja a haszontalan holmit, s megtisztítsa, rendbe rakja, áttekinthetővé tegye lelkünket. Ez az igazi lelki nagytakarítás.